Egy olyan lány aki fiatalon lett anyuka,mindig egyedülálló lesz?

Én 20 évesen szültem az elsö gyerekemet, az apával egy ideig együtt voltunk, utána elment másfelé - közben lett még egy gyerek. (Nem volt felelötlenség a második, mert ö akart feltétlen még egyet, és az elsönél is kivette a részét a gyereknevelésböl is, meg átszólag fontos volt neki a család.)

Ezután egy idö múlva összetalálkoztunk a párommal, sok éve élünk együtt, van közös gyerekünk is. Szóval egyáltalán nem kell egyedülállónak maradni attól, hogy korábban lett valaki anya, mint ami optimális lett volna.

(És nem tart el senki, az elsö gyerek mellett elvégeztem a BME-t mérnöki szakon, böven el tudom magam tartani, mindkét partnerem kb ugyanannyit - söt idöszakosan kevesebbet - keresett, mint én)

Mi az összefüggés?

Segítek. Nincs.

Nem lesz mindig egyedülálló, de nagy esély van arra, hogy olyan férfit talál csak huszonévesen, aki nagyon a "szintje" alatt van.

Nagymamám is így járt pl, pedig akkor még nem létezett a "bétahím" szó, meg mindenféle elméletek a nőkkel kapcsolatban, hanem egyszerűen semelyik férfinek nincs kedve felnevelni más gyerekét.

Nekem sincs.

Más a helyzet, ha én is, meg a nő is a harmincas éveinkben vagyunk, és akár pl. nekem is van gyerek, nyilván van múltam, exem stb...

De azért huszonévesen ott motoszkál az ember fejében, hogy mégse ő vette el a lány eszét annyira, hogy gyereke legyen tőle, a gyerek nem feltétlen fogja elfogadni, a vérszerinti apa belefolyhat a kapcsolatba, közös jövő tervezése is nehézkes a meglévő gyerek miatt... ráadásul egy egyszerű randit is körülményes megszervezni. De a legjobban engem is, meg másokat is a legelső pont zavarja. Egyszer már valaki elvette a tizen/huszonévesen szülő lány eszét, és az nem te voltál. Neked már nem fog annyit engedni, és annak az esélye is megvan, hogy csak azért áll szóba veled, mert "jobb nem jutott". Az is önmagában elég frusztráló tudat, hogy a gyerek nem a tied.

Ilyenkor a nők azt szokták említeni, hogy mi, főleg fiatal férfiak, félünk a felelősségvállalástól, elköteleződéstől.

Ez nem igaz! Egy megfelelő partnerrel, akit volt időm (!) megismerni, megszeretni, bevállalnék gyerek(ek)et, családot. De hogy az ismerkedés elején rögtön egy gyerekkel kezdjünk, holott nem is ismerjük egymást szinte, na az is már önmagában egy nagy mínusz.

Ui.: huszonéves fiúként, ha nekem lenne egy gyerekem, és én nevelném egyedül, elfogadnám, ha egy velem egyidős lány így gondolkodna, mint én. Csak azért írom, hogy a több oldalas vitákat megelőzzük.