A legtöbb magányos embert igazából a hormonok hajtják?

Ha megnézed ezért herélnek az állatoknál is.A kanok megszabadulnak a tökeiktől, és élhetnek tovább nyugalomban, meg a nőstények is.Sok igazi vérfeminista ezért akarja a herélés valamilyen formáját bevezetni.

Egy állatorvos.

Minden embert hajtanak, befolyásolnak a hormonok. Nőket is, férfiakat is.

De a magányhoz nem sok köze van. Van, aki nem akar, van, aki nem mer elköteleződni. Van, aki mindig elégedetlen, mindig mást akar.

És nyilván van egy rész, akinek gondot okoz az ismerkedés.

általában egy idő után már a remény veszik el, ennyi az egész. elég sokat telekocsizok, és múltkor pont erről beszéltünk egy utasommal, hogy ő is azt tapasztalja, hogy 30 felett egyszerűen bezárkóznak a férfiak és beletörődnek, hogy nem fognak olyat találni, amilyenre szükségük van.

én például nem mondanám magamat olyannak, aki mindig a szexuális oldaláról közelítette volna meg az ismerkedést...sokkal fontosabb a lelkitárs megtalálása az adott személyben, akivel nagyjából egy hullámhosszon vagyunk, de ha ez nincs is így, kompromisszumkészek vagyunk elfogadni egymás különbségeit...na ez manapság már gyakorlatilag nagyon ritka, és én is afelé haladok, hogy a f_szom próbálkozzon meg könyörögjön. bele lehet ebbe unni.

Nem a hormonok hajtanak, legalábbis nem elsősorban. 18 éves fiú vagyok, és habár a nemi együttlétet is kívánom, kizárólag olyan lánnyal szeretném, akivel szeretjük egymást és megvan a bizalom. Vigyázni szeretnék rá, és elsősorban hiányzik egy társ, egy barátnő (párkapcsolati értelemben), akivel kiállhatunk egymás melett, akivel szeretjük egymást, összebújunk, gondoskodhatok róla, jókat filozofálhatunk, mert szeretek azt is. Korántsem csak a hormonok hajtanak...oké, a kortársaim nagyját valóban csak azok. De vannak kivételek.😂

Számomra maga az a meghittség, az önzetlen szeretet fontosabb...egy lelkitárs.