Mivel rúgnátok belém, ha azt mondom, hogy elértem a 30 éves kort és nem volt soha párkapcsolatom, sőt barátomnak sem mondhatok senkit? Vagy van valami építő jellegű tanácsotok?

Mindenki a saját élete kovácsa. Vannak céljaid? Nekem volt már 16 éves koromtól folyamatosan több és annyira boldog vagyok, amikor egy egy megvalósul(t) hosszú évek alatt.

Viszont társam, gyerekem nekem is csak 34 évesen lett. De addig is rengeteg mindent csináltam és értem el. Te ezekkel a más célokkal hogy állsz, ami nem társ, család, vagy barátok?

Szerintem is egy szakemberhez kéne fordulni, s ő lehetőleg ellát majd tanácsokkal, egy két feladattal, amivel fokozatosan nyithatsz az emberek felé.

Az a nehéz az ilyen helyzetben, hogy valószínűleg nem vagy hozzá szokva társas helyzetekhez, avagy elszoktál tőlük, így az elején biztos sok kínos pillanatod lesz, de ezeke át kell vergődni magad.

Buliba vagy koncertre szerintem nem érdemes elmenned, túlságosan is máélyvíz lenne, valószínáleg csak leblokkolnál. Ha van hobbid, érdeklődési körö, akkor ennek a környékén érdemes elkezdeni társalogni, akár valakihez csak pár szót odaszólsz, nem is számít a reakciója. Szépen lassan mindig tágísd a határaidat.

Nem ismerlek, így aztán minek rugdalnálak?

Semmi közöm ahhoz, hogyan élsz.

Ha valami hiányozna az életedből, akkor bizonyára tennél is érte.

Viszont ha neked jó ez az állapot, akkor nincs min aggódnod, hagyj mindent ahogy van.