Mit csináljak, hogy elmúljon ez az érzés?

Hol is kezdjem. Talán a legegyszerűbben úgy tudnám elmondani hogy 3 érzelem kavarog bennem. Irigység, harag és szomorúság. Nem mindig érzek így de hetente legalább egyszer előjön ez és ilyenkor az élettől is elmegy a kedvem. Mondjuk úgy hogy az élet nem osztott nekem jó lapokat (kérlek ne gyertek azzal hogy örüljek hogy van tető a fejem fölött meg minden nap tudok enni). Kezdjük azzal, hogy a szüleim elváltak, anyám nárcisztikus, tesóm súlyosan szellemi fogyatékos. Kevés barátom van, ők is az ország másik végében élnek. most töltöttem a 29-et és nem volt még párkapcsolatom se, a munkám meg egy kalap szar és keveset fizet, mást meg nem találok, hiába pályázok, sose engem választanak. Barátkozni nem nagyon tudok, hiába próbálok, az emberek egyszerűen ignorálnak egy idő után. Azt látom hogy a velem egykorúak boldog házasságban élnek, gyerekekkel, saját házaikban, jó munkával (olyan amit szeretnek csinálni, sokuknak az álma is teljesült), sok baráttal akik hívják őket mindenhova, a család meg támogatja őket mindenben. Nekem ezek az alapvető dolgok miért nem jutottak? Jogosan kavarognak bennem ezek a negatív érzések? Miért nem tudok őszintén örülni más sikerének, ahogy mindenki más is teszi? Az egyetlen dolog amit szeretnék, az a boldogság, de ezek nélkül nem vagyok képes erre. Sokszor már azoktól a dolgoktól is elmegy a kedvem amiket amúgy szeretek csinálni, nincs energiám hozzá és csak tovább emésztenek a negatív érzelmek.