Más is jobban érzi magát,ha a régi időkre gondol vissza?A 90-es,2000-es évekre?

én is sok erőt merítek a 90-es évekből, mert akkor voltam gyerek, még tudtam felhőtlenül örülni, álmodozni

de biztos, hogy egy nagy szarnak találtam volna, ha akkor vagyok felnőtt. apám és egy csomó más ember elvesztette a munkáját, nyugatról pedig kultúra helyett leginkább a hulladék özönlött befelé

Én 43 éves férfi vagyok, talán a 90 -es években voltam a legboldogabb. Úgy éreztem, minden előttem áll, a korombéli nők még nem azt nézték, mit ért el a férfi, hanem hogy vicces-e, kedves-e, jóképű-e (és ezek szerencsére megvoltak), és a karrier csak annyira érdekelte őket, hogy ha látták az ambíciót és a tehetséget valakiben, akkor megelőlegezték neki a bizalmat.

A munkahelyem olyan volt, mint egy jó osztályközösség, totál infantilis, vicces figurákkal, akikkel az egész napot átröhögtük, esténként mentek a céges Doom, később Quake partik, eljártunk együtt sörözni, beszélgetni.

A nőkkel lehetett ismerkedni teljesen természetesen, csak úgy az utcán, parkban, buszmegállóban, nem mindegyik a telefonját bújta kényszeredetten, és nem hátráltak rettegve, azt gondolva, csak a perverzek vagy a tarhások szólítanak meg idegeneket.

Mivel nem volt internet, azaz nem ilyen szinten, mint ma, az ember nem látta, mennyien foglalkoznak azzal, amivel ő, ezért nem is ment el az önbizalma. Ma akármit elkezdek, YouTube -on kiderül, hogy valaki már 10 évesen 100x profibb benne, mint én valaha leszek, emiatt elmegy a kedvem mindentől. A mai világban mindenki egy szarnak éri magát, csak az nem, akit megvéd a totális nárcizmusa.

Szóval oké, hogy előre kell nézni, nem a múlton keseregni, de nehéz elfelejteni mögöttünk ragyogó napfényt, amikor előre tekintve már csak zord, sötéten kavargó viharfelhőket látni.

A 80-asok vége felé születtem. Arra már nem is emlékszem, de szívesen kipróbálnám.

A 90-esek nagyon jók voltak, még a 2000-es évek is.

A 10-esek már a munkáról szóltak, de még volt szórakozás.

Most a 20-asokban valahogy tényleg unalmassabb az élet. De ezek az évek még nem pörögtek le. Most kezdtem el zongorázni. Lehet a 20-as évek végére egész jó zongorista válik belőlem.

Szeretek visszagondolni nagyon a régi szép időkre, de szemünk előtt kell tartani a boldogság megtalálását jelenben is. Még akkor is ha nehezebbnek tűnik.

Hátrafelé futni csak annyira tudsz haladni, mint előre nézve gyalogolni.

De ha szerzel erőt, akaratot, előre nézve előbb utóbb nagyon gyorsan tudsz majd rohanni.

Tuti, hogy tudsz találni valamit amiben megtalálod a boldogságod. Erre időt és energiát kell szentelni.

Mondom én most kezdtem el zongorázni, és szerintem jó fog kisülni ebből.

Szerintem még párt is fogok találni.

Sok erőt kívánok.