Mit tegyek ha mindenki elfordult tőlem?

Próbálj meg olyan embert keresni aki szintén magányos ha találsz próbálj vele ismerkedni ha nem a régi barátaiddal

próbáld tartani a kapcsolatot

Ez egy teljesen természetes dolog, én is eltávolodtam a gyerekkori barátaimtól, mert a suli után már nincsenek azok a napi közös élmények, amik összekötik az életünket. Mindenkit másfele visz sz útja. De ez nem baj, továbbra is jóban vagyunk, csak ritkábban találkozunk.

Sajnos az ismerkedésnek a COVID eléggè betett, ugyanakkor az online ismerkedés felpörgött, ott érdemes szerintem próbálkoznod.

Velem is szóról szóra ez történik, tanácsot nem tudok adni, de írok ide, hogy értesüljek, ha esetleg valakik még adnak ötleteket.

23/F

Önmagában nem érték az, hogy valakit gyerekkorod óta ismersz. Az a barátság az értékes ahol van közös érdeklődés és közös pontok. Ha már csak a nosztalgia köt össze, az nem barátság.

A legtöbb ember nem ragad le az általános iskolás ismeretségeknél szerencsére.

Ugyanez!

Addig jó vagy amíg nincs barátnő. Utánna se telefont nem veszik fel és üzenetre se válaszolnak.

Ahogy szakítás van azonnal jön a facebook üzenet hogy nincs kedved egy sört meginni?

Hányinger

2-es vagyok, nem értem, miért lettem lepontozva. Óhatatlan, hogy előbb-utóbb az emberek többsége barátnőt/barátot talál, megállapodik, családot alapít, ez már egy teljesen más élethelyzet, amiben kevesebb szerep jut a régi barátoknak. 14 évesen persze hogy megy a bandázás, amikor az embernek kb 0 felelősség nyomja a vállát, de aztán megfordul a dolog.

Nekem is vannak barátaim, akikkel anno rengeteget jártunk ide-oda, mostanra viszont csak ritkábban találkozom, mert kapcsolatok alakultak ki, gyerekek születtek, stb. De én örülök annak, hogy a barátaim boldogok.

Kedves kérdező, Te miért nem örülsz a barátaid boldogságának? Miért csak a saját önzőséged mutatkozik meg a téma kapcsán? Ha zavar, hogy nincs kapcsolatod, miért nem teszel érte? Ilyen egy igazi barát?

7-es!

Azért lettél lepontozva, mert ebbe a kategóriába leginkább megkeseredett emberek írnak, akiknek sehova nem tart az életük, és meg vannak sértődve, amiért a barátaik nem ragadtak le velük együtt valamikor a kamaszkorban. Siránkoznak egy sort, hogy az egész világ összeesküdött ellenük, virtuálisan meglapogatják egymás hátát, és biztosítják egymást, hogy mindig a többiekben van a hiba, és véletlenül se bennük. Meg lehet próbálni felnyitni a szemüket, de általában felesleges, mert nem értik/nem akarják érteni.

Úgyhogy szerintem érdemes őket meghagyni abban a tudatban, hogy ők nem tehetnek soha semmiről, legalább ennyi örömük legyen már az életben.

Üdv: 5-ös válaszoló (érdemes az én százalékomat is megnézni :))