Mi lesz velem? Már örökre egyedül leszek?

Az emberek legtöbbje gusztustalan, a barátokat nagyon meg kell válogatni, mert nagyon kevés az, aki jóban-rosszban kitart a másik mellett. Esetleg testvérek, családtagok társasága? Ott próbálnál barátkozni, együtt elmenni szórakozni? Munkahelyen munkatársakkal mi a helyzet?

Miért nem volt még soha párkapcsolatod? Felénk vagy esetleg? Külsőleg hogy érzed magad, jóképűnek tartanak, vagy lenne min javítani? Gondolok itt frizurára, ruházatra. Egyébként a szerelem előbb utóbb mindenki életébe beköszön, nem leszek örökké magányos. Amíg egyedül vagy építsd az életed, karriered, törj fel, érj el célokat, van értelme az életednek, csak próbálj pozitívabban állni a világ felé. Tudom, nehéz. De te éled az életed, csak te tudod jobbá tenni. Ismerkedj, szórakozz, fiatal vagy még, előtted az egész élet

Oké tehát egyetem. Ez viszont egy marha jó dolog az ismerkedés szempontjából. Hamis barátok mindig voltak, és lesznek is. Ettől még ne add fel, beszélgetőpartnert simán szerzel még ott, akivel kialakulhat jó barátság, csak körül kell tekinteni, kit találsz megbízhatónak, vagy hozzád hasonló személyiségűnek.

Nőknek is először inkább csak dobj fel egy random témát, ami érdekelheti is, beszélgess, barátkozz, ismerd meg őket, nem csapunk egyből a lecsóba. Ha már tudod valakiről, hogy szabad a pálya, jó program lehet a közös tanulás, filmezés, mozizás, kajálás, aztán majd alakul magától.

Adj magadra mindenképpen, a borotválkozás ne maradjon el, bár a szakáll szexi tud lenni, de csak ha szépen meg van nyírva fazonra. Próbálj meg többet pihenni, a kajálással óvatosan, bár semmi baj a pocakos pasikkal, azért az egészségednek, közérzetednek nem jó a túlsúly. Ha van időd, kezdj el sportolni valamit, ezalatt is simán tudsz ismerkedni, lefoglal, és testileg-lelkileg is jót fog tenni.

A családit talán leszámítva, az emberi kapcsolataink zöméért bizony nekünk kell megdolgoznunk.

Szóval amíg otthon kuksolsz, és nem keresel számodra, hozzád való társaságot, addig igen, addig bizony így lesz.

Ne haragudj, nem olvastam vegig, csak a legelsö mondatot. "23 eves vagyok" illetve a kerdest "örökre egyedül leszek? " - dehogy, fiatal vagy meg, vagy meg inkabb tini ha ilyeneket gondolsz magadrol.

Elötted az elet, ismerkedj, baratkozz, sporolj, keress magadnak hobbit - barmit, akar fözes, kreativkodas, barmi ami erdekel, esetleg haziallat, a facebookon is rengeteg különbözö csoport van, minden temaban. Fejleszd magad, mind fizikailag, es mentalisan is. A tudas hatalom. A tied marad, olvass, tanulj valami ujjat, ami erdekel.

Az önsajnalattal nem jutsz elörebb, söt, csak a lelked mergezed vele.

23 évesen utáltam az eletem, nem értettem semmihez, gyárban robotoltam, és csak azt tudtam, hogy nem akarom örökre azt csinállni, de semmi kiutat nem láttam.

25evesen csinaltam egy vagyonőribpapírt, gyári munkáról váltottam gyári telephely őrzésre, 24/48munkarenddel... pénz jobb lett, de ugyan úgy egy darab szarnak éreztem magam... csajozni sosem volt önbizalmam, mivel egy rakás szarnak éreztem magam... 29évesen találtam ki, hogy elmegyek egy asztalos tanfolyamra, mert hobbiból szerettem volna bútorokat csinállni...

Na ebből az lett, hogy megszeretttem, végre dolgozhattam azt amit szeretek... 31évesenblett az első barátnőm, akkor vesztettem el a szüzességem... 33éves koromig gyors egymás utanban volt 6csajom, a 6.személyeben találtam meg azt, akivel el tudom képzelni az egész életem.

Most 39vagyok, 11év szqkmai tapasztqlattal, 5éve vállalkozó vagyok, annyit dolgozom amennyit bírok, kb 3 nap tényleges munkám van 1 heten, saját ház, saját műhely, 2 gyerek, teherautó, személyautó, 1hónapja megvan eletem első motorja, mpst is azzal funolok balcsin.

23 évesen a seggeden a tojáshéj... vakard le róla, aztán találd ki mit szeretnél kezdeni magaddal és küzdj érte, hogy elérhetsd... amíg tátott szájjal várod a sültgalambot, addig nem lesz jobb, hidd el, megjártam én is.