Nem bírom tovább, mit tegyek?

Ha egyedül nem bírod, próbálj olyan embereket keresni, akiken néha megtámaszkodhatsz! Akik, ha nem is tudnak segíteni, de legalább meghallgatnak. Keress munkát! (Gondolom ezt nem kell mondani) Beszélj a gyerekeiddel! Ne támaszkodj rájuk, de legyél velük őszinte! Mondd el, ha szomorú vagy és kérd őket, hogy ők is mutassák ki a bánatukat! Ha nincs munkád, akkor feltétlenezem, a gyerekeknek és neked egyaránt egy pszichológus drága lenne, de talán államihoz be tudod kérni magatokat vagy az apjuktól kérni rá pénzt, mindenesetre egy pszichológus kifejezetten ajánlott. Elsősorban ne vedd magadra a volt férjed és az anyja szavait! Ez piszkosul nehéz, de hékás, te vagy felettük! Nekik van szükségük arra, hogy bántsanak téged, szóval te állsz fölöttük! Viseld ezt az előnyt méltósággal!

Beszélgess el velük egy picit, add a tudtukra, hogy milyen hülyék, hogy bántalmaznak téged és a gyereked! Csak jó érveket kell kitalálni (ha segítség kell, szólj!)

Csinálj olyan dolgokat, amikben örömödet leled! Mondjuk egy két gyerek mellett nem könnyű, de nem is lehetetlen! Menjetek vendégségbe, ismerkedj, szerezz barátokat! Mert ha vannak barátaid, nem leszek egyedül!

Hajrá és kitartást!

A volt férjed már neked senkid, nem számít a szava. Csak gondolj bele: nem természetes, hogy bánt téged, egy felnőtt férfi és szüksége van arra, hogy mást bántson. Milyen ember az ilyen? Sérült, az biztos. Egy ilyen embernek mit számít a szava? Ő egy senki, csak egy szegény ember önbecsülés nélkül (vagy szadista, ki tudja?).

Neki kellene félnie tőled. Hiszen most úgymondva abból táplálkozik, hogy titeket bánt, de ha te ezt nem veszed magadra és lenézed, ez mind megszűnik. Csak rajtad áll.