Másnak is hiányzik egy jó barátság?

Szia.

Nekem is hiányzik, bár inkább társnak nevezném, de nem párkapcsolati szempontból. Csak olyan társ, aki melletted van, minden nap, megértitek egymást. Amiket te is írtál. Én valamiért az ellenkező nemből keresem ezt, férfiban már megtaláltam a barátomat (én is az vagyok). Talán a teljességre vágyom, hogy az egész mindkét pólusát megtapasztaljam, a mély női "testvériséget", és a férfit is.

Egy második férfi barátom is van, akivel kevésbé testvéries, de hihetetlenül szoros, 11 éve. A közelebbi srác 4 éve van meg. Az utóbbival Pesten szoktam találkozni, ott él, havonta egyszer körülbelül felutazok. A másikkal sosem találkoztam, mert online ismerjük egymást csak, de így is jó. Erős támasz mindkettő, csak nincsenek online elég sokat, talán ezért is keresek mást. Lefoglalja őket az egyetem, meg a saját gyerek. De szerencsés vagyok velük, nem gondolom hogy valaha elveszíteném őket, tényleg annyira esélytelennek látom. Le szoktam nekik írni, vagy hangüzenetben mondani a napomat, gondolataimat, kirohanásaimat, ők meghallgatják, reagálnak mindig mindenre, csak egy két nappal később. Régen aktívabbak voltak mindketten, nagyon sokat beszéltünk egész nap, de az életük lefoglalja ugye.

Felnőttként mondom, hogy kivétel nélkul minden barátomnak hitt személy szinte azonnal eltűnt az életemből,amikor párkapcsolata lett.

Persze, ezek mélyebb és hosszabb barátságok voltak, ezért ért váratlanul és ezért szomorú is voltam.

Nekem is volt párkapcsolatom,de nem hanyagoltam el a barátokat, rendszeresen találkoztam veluk.

Még annyit, hogy amikor ezeknek az "eltűnős " barátoknak magánéleti gondja volt, akkor persze azonnal megtaláltak, mert vigaszra, kibeszélésre, tanácsra jó voltam. És megsértődtek, amikor nem ugrottam azonnal.

Most éppen úgy állok, hogy nincs már meg a négyből egyetlen olyan barátom sem, akivel élőben is tudnék találkozni.Pedig egy helyen élunk mind a négyen. Szóval, ez szerintem akarat kérdése...

De legalább így megmutatkozott,ki az igazi barát...Számomra a netes írogatás nem opció,csak egészen kivételesen. Élő beszélgetés,nevetés, programok nélkul inkább ne is legyen barátom !

F /Bp

Nagyon átérzem, amit a Kérdező írt, de tényleg minden szavát. Gimiben úgy tűnt, hogy van egy ilyen barátságom, de végül koppanással ért véget.. Pedig nekem nagyon nagy szükségem lenne egy ilyen barátra, vagy baráti társaságra. Akár heti többször találkozni, (spontán) programok, lelkizések..

Akadnak barátaim, de a netes írogatásba kicsit már belefáradtam/belefásultam, arról nem is beszélve, hogy mennyire nem elég.. A találkozók is szépen lassan kikoptak, most az a szerencse, ha 1 összejön úgy 3-4 havonta.

Sokat gondolkodtam ezen, de talán 3 lányt mondanék igazbarátomnak, ebből egyikük (6 éve ismerem) a gimim városában él (innen 50 perces buszút) és ingázik az egyetem és az otthona közt. A másik két lány pedig egy városban él velem, de egyiküknek (talán 5 éve ismerhetem) nagyon sok barátja van és rettenet sok programja van, és nem igazán férek be mindig.. A harmadik lány (általánosban úgy 6. osztály körül lettünk jóban) pedig közülük a legzárkózottabb, tesójával és szüleivel is rendszeresen vannak programjaik, hétvégente szinte mindig dolgozik, viszont pluszban nála úgy érzem, hogy neki nincsen igénye sűrűbb találkákra..

Nem sajnáltatni akarom magam, vagy bármi hasonló, mert örülök, hogy legalább ők itt vannak nekem, de közben pedig mégis hiányzik egy olyasfajta barát, akit a Kérdező is leírt.. próbálok nyitott szemmel járni, és nyitottabb is lenni, hátha. Valamint, remélem, hogy majd egyetemen, másodévesként, kicsit nagyobb sikerrel járok, mint idén barátság téren.