Szomorúak lennétek a helyemben ti is? Hogy viselnétek?

Én most ugyan ebben a helyzetben vagyok (eddig mindig volt valami,de most nincs), és mentálisan sem vagyok a toppon.. szóval szarul de büszkén.

Mennyi idos vagy?

hogy érted, hogy túl normális? Magas empátia? befelé fordulás?

Én és a férjem is ilyenek vagyunk. Mégis volt mindig munkánk, kapcsolatunk, egymásra találtunk, boldogok vagyunk. :)

Ellentmondás! Ha szóba se állsz senkivel, akkor nincs kinek a helyzetébe beleképzelni magad! Hacsak nem romantikus filmek hősnőiébe. Aki igazán empatikus és tisztességes, annak vannak barátai, mert annak a társaságát keresik mások. Te viszont munkát keress, mert nem tesz jót neked, hogy otthon ülsz a 4 fal meg a szüleid közt besavanyodva hónapokig, akár évekig, miközben magadon agyalsz. Menj emberek közé, programokra! Csak úgy kerülnek ők közel hozzád. És ki tudja, még munkához is juthatsz ismeretségeken keresztül.

sejtettem, én is gyári hibás vagyok... Sajnos van egy szint, ami fölött nehezebb az élet, mert igazából még félig állatok vagyunk. De ahogy írták, nehogy azt hidd, hogy ettől nem lehetnek barátaid, vagy szerelmed. Csak azt kell tudni kezelni, hogy másoktól mit vársz el. Sajnos néha hideg fejjel kell gondolkodni és nem a szíveddel, már nem mintha nekem ezt sikerült volna megtanulni :) kitartás és ne add fel, értékes ember vagy és egyszer biztos lesz valaki aki pont emiatt fog téged keresni!

#7 látom te is értesz a romantikus lélekhez... viszont a tanácsod az abszolút megállja a helyét! Ki kell mozdulni, be kell vállalni, még akkor is ha nehéz.

Ezek mind olyan problémák, amelyek ellen lehet tenni.