Miért van ez velem?

Velem ugyanez van. A környezetemnek, a munkahelyemnek mindig igyekszem tartani a hátam, hogy elismerjenek és szeressenek. Azt mondják elismernek és szeretnek és szerintük a legsikeresebb vagyok. Mégis magányosnak érzem magam, több helyen veszélyben érzem magam, itthon se vagyok biztonságban. Pokoli a magány, senki nem ért meg, már a munkahelyem is a kirúgással fenyeget az állapotom miatt. Így is gyógyszert szedek a depressziómra, ami a coviddal kezdődött, amikor elveszítettem a Páromat végleg. Azóta mint ha eltört volna bennem valami. Semminek nem vagyok képes örülni, emellett egyre több ellenséget vélek felfedezni, bárhova menekülök.

Ha menekülök, az a baj. Ha szembeszállok, az a baj. Ha leszarom magasról, az is baj, mert életem végéig kísért engem az a baj. De ha belém rúgnak az szerintük nem baj, de ha kiállok magamért, az a legnagyobb baj.