Mi értelme van az életnek?
Hogy kicsit szűkítsem a tág kérdéskört..
Felnőtt emberként úgy, hogy panaszra nincs okom, mégis rosszul érzem magam. Tudom rengeteg ember él a létminimum alatt, szörnyű körülmények között, így panaszkodni kicsit szégyellek, de leírom, ami bennem van.
Van hol laknom, van autóm és minden napra van kajám. Igen ez nagyon nem alap mindenhol! (Én se keresek túl sokat) Van egy párkapcsolatom, ami hát.. nem a legfényesebb de van.
Mégis egy furcsa érzés kerülget rég óta. Minden olyan monoton, sablonos, nem találom a helyem a világban. Más olyan könnyen elfogadja a munkáját, az életét, én meg csak nézek rájuk, hogy sose vágytak többre? Soha nem így képzeltem el a felnőtt létet.
Úgy érzem depressziós vagyok, mert megragadtam az életben. Ezt kellene csinálni a nyugdíjig, aztán szépen csendben meghalni? Mire jó ez az egész?
Nézd, ha valami nem tetszik az életedben változtasd meg. Lépj ki a rossz kapcsolatból például. Nem érdemes csak azért kapcsolatban lenni, hogy ezt is kipipálhast.
És mire vágysz? Mi akadályoz meg abban hogy elérd?
Az én életemnek értelmet adnak a szeretteim. Ezen kívül (bár még nem dolgozok) nagyon szeretem azt, amit tanulok. A hobbik is növelik a boldogságot. Nincsenek nagyon nagyra törő álmaim. Csak egy jó munkát szeretnék és családot.
Rövid válasz:
Az élet értelme az, amit te adsz neki. Jogod és lehetőséged egyben. Azért nem találod a helyed, mert az ember nem "találja" azt, hanem megcsinálja magának azt. A depi annak a jele, hogy a dolgaid nem mehetnek úgy a továbbiakban, mint eddig. Ha nem állsz ellen a változásnak, könnyebb lesz átalakulnod vmi újjá.
"Úgy érzem depressziós vagyok, mert megragadtam az életben. Ezt kellene csinálni a nyugdíjig, aztán szépen csendben meghalni? Mire jó ez az egész?"
Jó elején vagy ennek tesóm. A rendszer szarul van megcsinálva. Az anyagiak semmit sem jelentenek, semmi szégyellnivaló nincs abban ha nem érzed jól magad, az pont h elárul sok mindent.
Én teljesen megértelek,sokszor érzem ugyanezt.
Hasonlókat tudok elmondani...felnőttként jó életem van,nem kell nélkülöznöm,önálló vagyok,mondhatni saját mércével mérve elégedett vagyok.Nekem nincs párkapcsolatom.
És így telnek a napok,hetek,hónapok...dolgozok,otthon elvégzem a teendőimet,néha kikapcsolódok.De mégis olyan sablonosnak érzem.És komoly hiányérzetem van.
Mondjuk én a jó párkapcsolatban,megállapodásban,családalapításban látom a megoldást.De nehéz ügy megtalálni hozzá a megfelelő párt.
Persze ha az összejönne,lehet hogy egy idő után abba az életbe is kicsit belefásulna az ember.Ezért kell mindig cél.Ez viszi előre az embert.
Én a nulláról indultam,és folyamatosan jöttek a célok,elkezdtem dolgozni,megálltam a helyem a munka világában,van hol laknom,van mivel közlekednem,önállósodtam.Az volna a köv. cél hogy megálljam a helyem egy házasságban,családban,jó férj,apa legyek.Ha ezeket is elérném,akkor is mindig volna valami ami miatt úgy érezném nem teljes az életem,valami még mindig hiányzik...ez pedig újabb célt eredményezne,valami új kihívást,ami motiválna.És az a jó az életben,hogy nagyon sokoldalú,mindenki megtalálhatja azt a formát,amiben boldog lehet.
Az életnek önmagában nincs különösebb értelme, azt leszámítva, hogy van. Aztán meg már nincs. A köztes időt te töltöd ki tartalommal, értelemmel, jelentéssel. Ha kicsit beleolvasol olyan emberek élet vagy önéletrajzába, könyveibe, mint Gandhi, Nelson Mandela, Albert Sweitzer, Victor Frankl akkor látod, hogy vannak emberek akik hatalmas értelmet találtak az életben és ezt másokkal is meg tudták osztani karizmatikus módon. A világháború idején is, a holocaust alatt, vagy Gandhi még előtte a brit elnyomás alatt. Amikor az élet még értéktelenebbnek tűnt, mint most.
De nem csak az ilyen emberek életének van értelme. A tidének is ha olyan dolgokkal töltöd, aminek értelme van. Ez lehet hobbi, alkotó munka, sport, művészet. De lehet a családod, a barátaid, a szerelem. Mindenkinek más. Van akinek a gyereke az élete értelme, van akinek a heti 5 edzés, van aki táncolni jár és szenvedélyesen csinálja, ott, olyankor él. Amúgy meg csak van. Bármi, amit szenvedéllyel tudsz csinálni az értemet ad. Ezért keverik sokan és hiszik azt hogy egy kapcsolat ad értelmet az életüknek, aztán amikor elmúlik a szenvedély, meglepődnek. Pedig a kapcsolat is lehet meaningful, de az igazi értelem nem csak szenvedély hanem valamennyi szenvedés is. Szükségszerűen.
Ugyanezt érzem. Most van egy viszonylag jó munkám. Párkapcsolatom nincsen. És nem egyedül élek.
Nekem még ezek is rátesznek egy jó nagy lapáttal arra ahogyan érzem magam. Viszont minden ugyanolyan semmi értelmét nem látom az egésznek amit csinálok. Próbálok ebből néha kitörni de erre megfelelő embereket se találok, vagy ha igen egy ideig működik utána már nem találkozunk megint el vannak a kis világukban. Olyan üres, sivár az egész.
Aki ad értelmet az életének, annak van. Aki nem ad, annak nincs. Ilyen egyszerű ez. Mégis, ki a vihar adhatna értelmet az életednek??? Feltetted már magadnak ezt a kérdést?
Indulhat a lepontozás (ezt az értelmet nem adók szokták csinálni -ha az ő életüknek nincs értelme, akkor tuti a többiekének se lehet, muhaha!).
@9 aha, azert van pont 0-ra lepontozva szokas szerint aki szerint nincs ertelme
Inkabb azt bolcselkedd ide te milyen ertelmet adtal az eletednek? (Azon kivul hogy gyereket csinaltal mondjuk)?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!