Miért nem akarhat senki megismerni engem, barátkozni?

Sajnos mindig úgy járok, hogy közeledni próbálok másokhoz de hiába. Soha nem tapadok vagy eröszakoskodok ha nem vevö rám valaki. Pl munkahelyemen mindenkinek köszönök az irodaházban, a közvetlen munkatársaimmal mindig beszélgetést kezdeményezek, róluk kérdezek, hogy vannak, milyen volt a hétvége? Soha nem a saját dolgaimmal untatom az embereket, csak ha kérdeznének, de nem szoktak. Általában így zajlik a dolog:

Szia, hogy vagy?

Kösz jól.

Hogy telt a hétvége?

Semmi különös. Na jó munkát, szia.

De ezt úgy kell elképzelni, hogy az ember unatkozva ül. Nincs benne semmi fontosban, nem futtában van. Ezután ha más megy oda hozzá, azzal 20 percig dumál. Mindig ez történik, leráznak, esélyt se adnak nekem. Pedig nem vagyok pletykás, megbízható is vagyok. Sportolás közben is próbáltam barátkozni, hobbi közben is, de hiába. Klubbokba is bejelentkeztem de mindig kialakulnak klikkek amikböl engem kihagynak, pl a foglalkozás után elmennek beülni valahova, de csak engem nem hívnak el. Ha én kezdeményezem a meghívást, senki nem ér pont rá, aztán persze együtt látom ahogy elmennek. Volt már ebböl kényelmetlen helyzetem, amikor bandukoltam haza egy elutasítás után (még az italok kifizetését is felajánlottam), aztán egy terasz mellett elmenve ezekbe a sporttársakba akadtam. Kínos volt.

Mi lehet az ekkora baj velem? Mit csináljak máshogy?