Van itt olyan, aki évek múltán sem tudta túltenni magàt egy szakításon? Érdekelne, hogy telnek a napjai, keres-e mást, vagy mivel próbál túllenni a dolgon.

Azt mondtak valamikor, hogy ha nem tudok donteni irjam fel egy lap egyik oldalara a pozitivumokat, a masikra a negativumokat ... nalam a negativum mindig tobb es hosszabb a lista.

Ezert varok meg egy kicsit, talan valtozik az arány :)

Én alapból azt vettem észre, hogy van nálam egy 2-3 évnyi lecsengési idő.

Az sem segít, hogy nem vagyok egy vonzó férfi. Így nyilván méginkább rossz megélni azt, hogy a másik szakit, talál mást, majd később már azt látod, hogy gyerek, kapcsolat, boldogság.

Én meg tudom a szakítás pillanatától, hogy innentől évekig nem lesz senkim és hiába keresgélek csak még több csalódás ér, mert egyszerűen a kutya nem akar engem.

És mindezek mellett ott van bennem is a "félsz". Így ha néha akadna is valaki, mindig azt veszem észre, hogy próbálok megnyílni, és amikor azt érzem, hogy most megnyíltam és akarom az egészet, közlik, hogy ők már nem. Amitől nyilván csak az erősödik bennem, hogy többet senkinek nem nyílok meg.

Másfél éve szakítottak velem.

Nem léptem túl, nem alszok szinte. Új párt meg se próbáltam találni.

10 - es vagyok: Nem vagyok egy agresszív személy. Rendes vagyok mindenkivel, sosem bántok meg egy lányt sem. Mindig igyekeztem boldoggá tenni őket.

Ez is volt a baj, mert mindig kihasználták a jószívemet...

Nem törődtek az én lelkemmel... Így is egy idő után meguntak, és szakítottak... Nekem ebből lett elegem!

Minek legyek velük jó, ha csak a fájdalmat kapom cserébe...?

6 éve nincs komoly kapcsolatom, és még mindig nem akarok. Nem hiszem, hogy valaha akarok egyáltalán még társat.

17-es velem is ugyanez volt. Bár kicsit magamat is hibásnak tartom, mert nem hagytam szabadidőt a lánynak. Mindennap írtam neki, hívtam sétálni, kávézni, családomhoz. Ő most egy olyan csávóval van akivel még kétszer láttam együtt, sőt szerintem meg is csalja őt.

De ez van, el kell fogadni

Amúgy 15-ös voltam.