Hogyan lehet ezen "túllenni", hogyan fog ez az érzés alakulni? Sosem vesztettem még el ilyen közeli szerettemet.
Elment a nagypapám, hosszú, kemény betegség után. Az utolsó időszak szörnyű volt számára, minket is megviselt.
Sokat gondolok az együtt töltött időkre, közös elmékekre, minden apróságra, de szomorúsággal töltenek el. Hogy mindez nincs többé... Hogy mennyire tökéletes volt minden régen, újra a gyerekkoromat szeretném, azt a biztonságot, amit az adott mikor hozzájuk mentem, és azt a szeretetet. Ahogy megtanított mindenre. És most azt érzem, hogy sosem lesz már minden ilyen tökéletes. Visszavágyom ezekbe a pillanatokba. Mintha az egy másik élet lett volna, nem a mostani életem. Nem szeretném magamat sajnálni... tudom, hogy már nem szenved. De a hiánya, és az, hogy ennyire gyorsan elrepült ez a 20 év amit vele tölthettem, rémisztő és felfoghatatlan. Szörnyű látni a többi családtag szomorúságát, bárcsak boldogok lennének!
Hogyan lesz tovább? Miként fog ez bennem alakulni? Tudnátok tapasztalatokat írni? Mint mondtam, nem voltam még ilyen helyzetben.
Nekem eddig csak a nagymamám halt meg, de mivel velünk élt, és nyugdíjas volt, mindig ő volt velünk itthon, anyám helyett. Én se tudtam, hogy mit kellene csinálni, mert nem is lehet mit csinálni sajnos...
Idővel majd sokkal kevésbé fogjátok magatokat rosszul érezni... mást egyébként se lehet tenni.
Sokszor idézd fel az együtt töltött időt, emlékezz rá. Ha nem felejted el, tovább él benned!
Tudom, hogy most nagyon nehéz, de később megszelídül a bánat és helyette emlékezés és szeretet marad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!