Mit csináljak akkor ha folyamatosan a halálra és arra gondolok, hogy mindenkinek szebb élete lenne ha én nem léteznék?

#21

Csak azt mondom,hogy az életnek része az elengedés,mint mikor az állatorvos közli,hogy a házikedvencedet el kell altatni,hogy ne szenvedjen.

Egyetértek,próbáljunk inkább a kérdezőnek segíteni,ha akarja.(Én már meghoztam a saját döntésemet,úgysem jutnánk konszenzusra.)

Cáfold meg a gondolataidat tudatosan. Cselekedj a gondolataiddal ellentétes dolgokat.

Légy mindenki segítségére hogy azért legyen jobb élete mert te segítettél valamiben! Ezt tegyed! Persze a döntést neked kell meghozni!

15-ös! Nálam ez a helyzet, de nem akarok meghalni, majd egyszer úgyis eljön. Szüleim már elmentek (érthető ebben a korban), gyermekem nincs, egy-két barátom csak a saját dolgával foglalkozik (tehát nem is barát). Még a vezetékes telefon 4-5 Ft-os percdíját is sajnálja, annyira CSAK A PÉNZ számít, én pedig utálok írni még messengeren is, megbeszélni dolgokat pedig úgy nem is lehet. Csak akkor tudok valakivel beszélgetni, ha lemegyek az utcára és éppen ismerőssel találkozom (de az nem lelkizés, általában). Már elsatnyultak a hangszálaim, mert nincsenek edzésben, egészen berekedek, mindig köszörülni kell a torkom, ha beszélni akarok.

N71