Hogy lehetek érzelmileg üres?

sehogy, mivel csak a pszichopatak azok, azza meg nem tudsz csak ugy valni.

gondolom ugy erted, hogy hogyan ne vegyel mindent a szivedre, hatodj meg nagyon konnyen stb.

Hasonló cipőben járok, nagyon nehezen mutatom ki az érzelmeimet. Nem csak, hogy elnyomom magamban, sokszor úgy érzem, hogy nincsenek. Biztos, hogy nem vagyok pszichopata, de nagyon nehezen alakul ki nálam a kötődés, az elszakadás pedig nagyon gyors. Például a nagymamám halálhírén se tudtam sírni, de még a temetésén se,pedig szerettem és közel állt hozzám. Nem éreztem úgy, hogy elnyomom a bánatot, egyszerűen csak "elengedtem". És nem tudok róla, hogy lenne mentális problémám, jól érzem magam a bőrömbe, annyi, hogy kissé zárkózottabb vagyok az átlagnál, de már kicsi gyermekként is ilyen voltam.

Vannak embertípusok, akik nehezebben élnek meg érzelmeket. Nem mondanám "normálisnak", de nem is beteges. A baj akkor van, ha teljes közönyt érzel a világ felé, ha semmi se vált ki belőled se pozitív, se negatív érzelmeket. Ilyen esetben érdemes felkeresni egy pszichológust.

Hetes vagyok

De, vannak, akiket szeretek és vannak, akiket utálok, de az érzelmi kötődés nagyon nehezen megy. Pl vannak, akiknek élvezem a társaságát, szeretek velük beszélgetni, sőt keresem az alkalmat, hogy velül lehessek, de ha holnap közölnék velem, hogy nem akarnak többet találkozni velem, nem lenne rám túl nagy hatással - rosszul esne a csalódás, de nem lennék se haragos, se szomorú.

Nem teljesen ugyan az, mint a kérdező problémája, nem is állítottam azt, de hasonló.

9-esnek:

"rosszul esne a csalódás" valamennyire csak szomorú az ember, miközben valami rosszul esik neki.