Mi segíthet, ha már nem bírom az itthoni bezártságot és az egyedüllétet?
Szeptemberben pár hétig bejártam az egyetemre, de ezt az időszakot leszámítva tulajdonképpen már március óta itthon vagyok. Egy átlagos napon az alapvető dolgokon kívül konkrétan semmit nem szoktam csinálni, csak úgy eltelik az idő. Mondjuk sokszor már ott tartok, hogy fel sem öltözöm, meg sem mosom a hajam, nem is készítek reggelit stb., mert minek... Már lassan nem köt le semmi, nem érdekel semmi, nincsen kedvem semmihez és nem tudok koncentrálni semmire. Nagyon sokat alszom, de össze-vissza és nem is alszom jól. Cserébe folyton fáradtnak és kimerültnek érzem magam.
Először az egyetem kapcsán vettem észre, hogy valami nincsen rendben. Mindig szerettem egyetemre járni, bejártam az órákra, jól tanultam stb., de október tájékán már ez sem ment (nem tudtam koncentrálni az órákon, nem emlékeztem semmire, nem érdekelt, kimerült voltam) és csak rosszabbul éreztem magam miatta (idegeskedtem, stresszeltem, sírtam, hánytam, nem tudtam aludni). Végül egy tárgy kivételével az összeset elbuktam.
Úgy voltam vele, hogy akkor tudok pihenni, kikapcsolódni stb., de nincsen körülöttem senki, nem tudok senkivel sem beszélgetni, valamit "programozni" vagy kimozdulni itthonról és ez is megvisel. A szüleimmel élek, de ők mindketten dolgoznak és emiatt a nap nagy részében egyedül vagyok itthon. A szabadidejükben nincsen kedvük/idejük/energiájuk még velem foglalkozni, max. egy-két szót váltunk vagy leülök apám mellé tv-t nézni és hasonlók. A barátaimmal pedig nagyon eltávolodtunk egymástól az utóbbi időben. Valakivel már március óta nem is találkoztam és nem is beszéltem... Ugye mindenki hazaköltözött, a távoktatás alatt senki nem ért rá, valaki dolgozik is, illetve a többségük elvan otthon a családjával/párjával és emiatt rólam megfeledkeznek. Próbáltuk online is tartani a kapcsolatot, de ez mind megszakadt és már csak egy lánnyal szoktam néha-néha beszélni. Próbáltam lefoglalni magam egyedül itthon mindenfélével (a tipikus otthoni tevékenységek pl. olvasás, kreatív tevékenységek, film/sorozat, nyelvtanulás, youtube edzés és hasonlók), de nincsen kedvem semmihez, nem élvezem, nem köt le, nem érdekel.
Voltam pszichológusnál, de nem érzem, hogy segítene. Úgy érzem, hogy az segítene, ha eljárhatnék valahová, emberek között lehetnék, hasznosnak érezhetném magam stb., de erre nem nagyon látok lehetőséget.
"fel sem öltözöm, meg sem mosom a hajam, nem is készítek reggelit"
A kialakuló depresszió első jelei.
Sürgősen változtass! Egyetemre jársz, tehát kell lennie annyi
tudatosságodnak, hogy nem hagyod el magad, és ha nehezedre
is esik, kőkeményen uralod önmagadat, és cselekszel!
Ha nemcsak diplomás, hanem értelmiségi is akarsz lenni,
akkor kezdd el most!
Tervezd meg minden napodat előre: hánykor kelsz, mit cselekszel
délelőtt, hánytól-hányig tanulsz, mit tanulsz, mikor ebédelsz, ízlésesen megterítve. Mikor takarítasz és mit. Délután hánytól tanulsz és meddig.
Stb., stb.
Feladatokat tűzöl ki magadnak és végrehajtod.
Nem tart már sokáig, hogy beinduljon az élet. Egy értelmiséginek mindig előbbre kell járnia gondolatban, mint az átlagnak. Hát élj értelmiségi, gondolkodó emberhez méltó életet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!