Van itt olyan akinek nem voltak barátai meg semmi, és ez megváltozott? Hogyan?

Összeszedtem magam és jobb társ(aság) lettem.

Korábban eléggé ez a begubózós, szociálisan kínos, nyűgös ember voltam, aki hiába vágyott más társaságára, mikor körülötte voltak, menekült kb meg lefagyott, röviden rohadt bunkónak tűnt.

Dolgoztam a szorongásomon, az önértékelési gondjaimon, az élet más területein elért sikerek is sokat segítettek, nyitottam a világ felé kicsit jobban. Ma már én vagyok a társaság lelke általában, mindenkivel tudok valamennyire beszélgetni, szókimondó és néha nyers vagyok, de alapvetően mindenkihez van pár jó szavam, nyitott vagyok azokra a dolgokra, amiket szeretnek, szeretek mások által is tanulni dolgokat, ők pedig szeretik a figyelmet, szóval könnyen alakítunk ki közös érdeklődést.

Szerintem ezt nem lehet kényszeresen, sem seggnyalósan. Ha rendben vagy magaddal, mások is rendben lesznek veled.