A pénz világát éljük és ezt el kell fogadnunk. Rendszerváltozást akartatok valaha?

Mindig is a pénz világában éltünk, csak nem mindig hívtuk pénznek. Mióta a klasszikus ősközösségi társadalom továbbfejlődött, megjelent a diferenciálódás, azzal együtt megjelent a kereskedelem is. Ez pedig azzal járt, hogy valamilyen fizetőesköz megjelenjen. Ez kezdetben spontán jelleggel történt, és mindig valamilyen más terméket takart (cserekereskedelem, illetve később az árupénz), de nagyon hamar megjelentek az önálló árucikként értéktelen, ám mégis értékkel felruházott fizetőeszközök. (Pénz ugyebár.) Szóval ilyen szemszögből nézve már kb. 2500 éve a pénz világát éljük.

Abban valóban egyetértek, hogy lehetne szociálisabb is a világ, és kevésbé kéne a boldoguláshoz és vagyonosodáshoz számítania annak, hogy kik a felmenőid, de azt hiszem, ez már másik kérdéskör.

Egyébként az ideális kb. az lenne, amiről a kommunizmus eszméje is szól. (Nem, nem politikai értelemben, meg nem Sztálint, vagy azt az észak-koreai barmot akarom itt éltetni; hanem közgazdaságtani értelemben.) Hogy bár az ember úgymond ingyen dolgozik (igazából nem ingyen, csak a munkájáért cserébe nem fizetőeszközt, hanem vásárlási jogot kap), viszont minden termék ingyen van. (Igazából itt sem ingyen, hanem a munkáddal megszerzett vásárlási jogért cserébe.) Ez tényleg egy meseszerű világ lenne, nem lennének túlhajszolt emberek, mert mindenki a képességeinek megfelelően dolgozhatna, és a szükségleteinek megfelelően vásárolhatna. Csak az a baj, hogy a kereslet mindig nagyobb, mint a kínálat. Ráadásul a társadalom még nem érett ahhoz, hogy alkalom adtán ne kezdjen irreális felhalmozásba. Nem, nem az a gond, hogy "legyen otthon tartalék villanyégő, ha netán a mostani kiégne", hanem ami ingyen van, azt egyből elkapkodnák. Akkor is, ha konkrétan nincs rá igazán szükségük. Meg aztán mi van a luxuscikkekkel? Mondhatom azt, hogy nekem egy Ferrarira van szükségem, mert hát "én azt akarom, és kész". Szóval voltak/vannak problémák egy hasonló rendszer bevezetésével. Addig viszont marad a jelenlegi, pénz-alapú kereskedelem.

Abban persze egyetértek, hogy nem szabad, hogy minden e körül forogjon, de értelmesebb körökben nem is minden forog ekörül.

A nőket meg nem kéne ezen kérdésnél emlegetni. Tudom, persze, te az vagy, aki azt hiszi, hogy barátnőt egyedül dollármilliókkal lehet szerezni, de ez esetben nem a pénzrendszerrel, hanem az elmeállapotoddal van a baj.

36-os:

Tudod, könnyebb a nőkre fogni a kudarcot. ;) Ezekkel a megkeseredett, aggszűz incelekkel Dunát lehetne rekeszteni. Bár nem is érdemelnek mást a marok Marcsin kívül, az az igazság.

Lehet, hogy buta vagyok, mint a föld, bár kétlem, de legalább nem szorulok rá egyedül anyám társaságára karácsonykor. :) Nem mellesleg nem írok ki férfigyűlöletre uszító kérdést, mert ehelyett szimplán egy emberi, stabil kapcsolatban élek egyel. De ezt te sosem fogod átélni.

Mi a problémád, komolyan? Hogy odamész egy orosz escortos/dubajos stílusú csajhoz és azt mondja, hogy 20k/óra? Mégis mi jogalapod van egy csinos, magára adó nőre, ha te nem adsz magadra? És miért nem logikus, hogy egy ilyen lány nem a te csoffadt, besavanyodott s*ggedet fogja választani egy életerős, humoros, korabeli fiúhoz képest, aki nem gyűlöli az egész nemét a saját hibájából elkövetett kudarcai miatt?