Teljesen kiüresedtem, mit tegyek?

Én is ilyen vagyok. Sokszor csak fekszek itthon, teljesen könnybeborult szemmel. A legrosszabb, hogy Én még nagyon fiatal vagyok, szóval k*rvára nem így kéne tölteni a fiatalságomat. Hiába teszek érte, hogy más legyen az életem, semmi nem jön össze...

18/F

Akármennyit is adsz másoknak, nem garancia arra, hogy te kapni is fogsz valamennyit vissza. Ugyan annyit meg pláne nem. Elsősorban ezen kéne változtatnod. Neked kell lenned az első helyen, muszáj foglalkozni magaddal.

Én is sokáig voltam lelkiszemetese másoknak, sose panaszkodtam a dolgaimról, de volt egy pont ahol szükségem volt rá, hogy valaki meghallgasson. Ez nem igazán történt meg, nyomták tovább a saját szarjukat. Megszüntettem a kapcsolatot ezekkel a "barátokkal". És tudod mit? Miután lecsillapodtak a dolgok sokkal jobban éreztem magam.

Jelenleg boldogtalan vagyok és magányos, próbálok ez ellen tenni, de egy percig nem bántam meg azt amit tettem.

Nem hiányzik, hogy napi szinten ÓRÁKON át hallgassam mások picsogásaikat, úgy, hogy biztos vagyok benne, hogy 1 hónap múlva is ugyan az lesz a bajuk, mert csak sírni tudnak.

Segítek másoknak továbbra is, csak megválogatom, hogy biztos olyan legyen, aki valójában rá is szorul.

Aki meg nem szeret, annak bármit is csinálsz, mindig találni fog egy másik okot. Ezeket a dolgokat meg kell tanulni leszarni.

Majd a felszabadult idődben kezdj el mozogni, sportolni és nem leszel majd így elkeseredve.

És itt az ideje, hogy végre megadd magadnak azt a figyelmet, amit kellett volna eddig. Nem éri meg másokat magadra vállalni, pont ezért. Valahogy próbáld meg leküzdeni az érzéseidet most, és innentől kezdve tanulni a múltbéli hibáidból, és időt adni magadnak, hogy visszatérjen az erőd. Ez bár eltart egy ideig, de megéri egy kis szünetet tartani mindentől és mindenkitől.

Engem is kiborít sokszor, hogy én meghallgatok másokat, megpróbálom felvidítani őket, nem hagyom faképnél, ha szar napja van stb...Aztán mikor nekem lenne szükségem egy kis figyelmességre, akkor egyesek röhögnek egy jót, vagy lerázzák a dolgot egy hülye hasonlattal. De ez van, én döntök mindig úgy, hogy egyeseket meghallgatok, meg vagy felvidítok, és egy ideje ezt tudatosabban is művelem, csak annyit mondok és teszek, amennyit a helyzet maximum megkíván. Tegye rendbe mindenki magát önállóan, és húzódjon félre, ha nem tud normálisan létezni mások társaságában. Persze a hozzám közel álló emberekkel, akikben maximálisan megbízok nem fukarkodok, mondjuk csak 1 ilyen ember van. Szóval tedd magadban helyre a dolgokat, néha mindenki hibázik, még ha a jó szándék vezérelt is, és egy kedves ember vagy, nem kell ilyen élethelyzetek miatt neked szenvedned. Ez volt, és ezentúl más lesz. :)