Érdemes változtatni azért, hogy keresettebb legyek barátnak és társnak?

Tuti nem tudnám feladni magamat semmi féle párkapcsolatért vagy barátságért.

Ugyan akkor kérdés az önazonosság. Ha úgy érzed hogy jelen állapotban nem feltétlen vagy önazonos akkor esetleg megéri valamin változtatni, hogy önazonosabb legyél.

Másrészt ha változtatsz is akkor se akarj egy teljesen más személy lenni. Csakis önmagad jobb változata

Azt hiszem, hogy így ismeretlenként e kérdésben nehéz, vagy szinte lehetetlen tanácsot adni. Nem tudjuk: milyen vagy, min/hogyan szeretnél változtatni, milyen mértékben stb.

Szerintem legeslegjobb lenne pszichológussal átbeszélni ezeket a problémákat, hogy valamit az ember azért tesz, mert ő is szeretné, vagy "a tömeg nyomása miatt". Álcát, kényszeredett szerepeket felvenni sem megfelelési kényszer miatt, sem más szempontból nem jó, egy idő után megterhelő lehet, valamint azt eredményezheti: az ember már azt se tudja, ki ő valójában, milyen szerepet játszik...

Amit írtam fentebb, egy szélsőséges példa, ennek is vannak fokozatai, a pszichológusnak megvan az a tudása, hogy elmondottak, testbeszéd, mimika stb alapján rálásson a viselkedésre és rávezessen a helyes útra.

Próbáld ki, milyen megváltoztatni magad és úgy bepasizni. Meglátod, milyen érzéssel tölt el, és mi lesz, ha kicsit jobban megismer a másik. Aztán eldöntöd, az életed további részében hogy akarsz barátokat szerezni.

"(nem lennék teljesen boldog de jobb lenne mint egyedül)"

Én már változtattam meg magam, és nagyon könnyen lettem az, akit mindenki szeretett, akit a lányok nagyon kedveltek. Nagyon üres érzés volt. Olyan volt, mintha elszakadtam volna attól, aki vagyok, és hiába kedveltek engem, hiába voltam vonzó számukra, mégsem én voltam ez az ember. Érted? Innentől már tökre nem számít, milyen nőt kapnék meg, mert nem ÉN kapom meg, nem miattam olyan, amilyen. Tudom, hogy ha nem azokat a szavakat mondom, amit hallani akar, akkor onnastól eltávolodik tőlem. Csak egy szép kis illúziót rakok a szeme elé, amit elfogad, imád, de ha valakivel együtt vagy, az azért olyan jó, mert ha hibázol is és olyan vagy, ami neki nem tetszik annyira, elfogadja.

Azóta, hiába nem tud kialakulni kapcsolatom a nőkkel, akiket megismerek, egyáltalán nem érzem, hogy másnak kéne kiadnom magam. Talán csak saját magam egy jobb verzióját, de nem egy álcát. Jobb érzés az, amikor bolond vagyok, és azt látom, így is érdeklem a másikat.

Egy rossz kapcsolatban benne lenni sokkal rosszabb, mint egyedül lenni. A kapcsolat leterhel, nehezedik rád, súlya van. Az egyedüllétnek nincs súlya, és csak ki kell bírni, el kell fogadni. A kapcsolatban viszont lépni kell, gondolkodni, tenni a másikért.

" nem tudom feldolgozni ép ésszel a morális dilemmát."

Nem kell feldolgoznod. Attól, ha egy ideig másnak adod ki magad, nem veszel el örökre. Ki tudod próbálni milyen mindkét eset, a saját tapasztalatodon keresztül fogod legjobban látni, mit is akarsz, mi a jó neked.