Az normális, hogy vágyódom egy olyan személy társaságára és közelségére, aki önmagától nem keres engem és nem kezdeményez beszélgetést, csak akkor áll szóba velem, ha én közeledek, én kezdeményezek kommunikációt?

Szerintetek normális, hogy így is vágyom a társaságára és a társalgásra vele?

Vagy ezek után semlegessé kellene válnom iránta, eltávolodni tőle és nem keresni többet, hagyni, hogy ő jöjjön hogyha úgy érzi, hogy szüksége van rám és a társaságomra és beszélgetni szeretne.

Szerintetek hagyjam vagy kérdezzek rá, hogy mi az miért kevésbé szán rám időt és figyelmet és kevésbé kezdeményez kommunikációt?