Mitől van ez a kényszerem?

Tegnap óta tartó dolgot ne titulálj kényszernek. Vagy csak tegnap figyeltél fel rá és lehet már korábban is jelen volt? Én akkor szoktam csikargatni a fogaim ha ideges vagyok, de tudni kell, hogy az embereknek vannak olyan szokásaik, amik fizikailag láthatóak bizonyos agyban lejátszódó folyamatok közben, ezek nem feltétlenül kényszerbetegségre utalnak, de azért érdemes figyelni rájuk.

Ha a szüleid nem foglalkoznak a problémáiddal (elég nagy hiba tőlük, de együtt érzek), akkor kénytelen vagy barátokkal vagy önmagaddal megjátszani a dolgokat. Esetleg suliban jelzed, hogy szeretnél pszichológussal beszélni a gondjaidról (nekem segített régen).

Btw ha pesti vagy akkor gurulok veled, tudok adni is deszkát ha nagyon gáz a régid. :D

#1 vagyok.

Szüleidnek mi bajuk van? Nem beszélnek veled, de azt sem engedik, hogy egy szakember segítsen? Nem értem az ilyet... velem sem foglalkoztak sokat, nem értették a gondjaim, de mikor para lett a helyzet egyből vittek pszichológushoz, majd később pszichiáterhez, ahol nem voltam sokat, de sokat segített már az is, hogy papíron láttam a bajaim megnevezését, meg javasoltak megoldásokat a kezelésükre.

Egyébként nem tudom jelenleg hogy működik a beleegyezési/titoktartási dolog, de mikor nekem voltak olyan problémáim, amikről nem akartam hogy tudjanak otthon, de kellett egy pszichológus, akkor osztályfőnökömnek jeleztem suliban, aki az iskolapszichológushoz irányított és nem volt szükséges a szülői beleegyezés.

A veled történt dolgok nem értése miatt simán lehet ilyen tüneted. A megváltozott körülmények feszültséget keltenek, és ha a feszültséggel nem dolgozol, az görcs, betegség formájában üti fel a fejét.

javaslat írj naplót, kommunikálj (bízom benne van barátod, ha nincs simán ülj le és a falnak mond a lényeg, hogy mond ki) mozogj, hallgass szöveg nélküli zenét. Illetve kérdés, miért nem jössz ki az új nevelőapáddal?

Kérdeznék: Mit jelent az hogy nyolcas? Illetve mi az amit szigorként élsz meg?

Illetve megosztanék egy dolgot:) az apám soha életében nem mondta ki, hogy szeret, soha egyszer se. Viszont szigorú volt és mindig azt mutatta az ami vagyok nem elég. Ő azóta már nem él, viszont minden nehézségnél, amikor fel tudok állni a padlóról a fülembe csengenek a szavai, és hálás vagyok neki, hogy az életre nevelt a szigorával. Nem mindig az a szeretet amit elképzelünk:)