Depresszióval küzdve, nem tudom.. hogyan tovább?

A dolgokból azt tudod kivenni, amit előtte beletettél. Ha semmin nem változtatsz, akkor semmi nem is fog változni. A hozzád hasonló emberkék (nem bántás!) azt hiszik, hogy Mexikóban, vagy Kanadában teljesen más életet tudnának kezdeni. Nos, nem, mert oda is vinnéd magaddal a szorongásaidat. A depresszió, szorongás ma már jól kordában tartható gyógyszerekkel, bár ez nem gyógyulás. Én azt javaslom, hogy magadon változtass, előbb kis lépésekben, aztán nagyobbakban. Senki nem szeret befordult, búvalbszott embereknél szeretetért kuncsorogni. Kicsit nyiss az emberek felé, mosolyogj, érdeklődj, elegyedj szóba szimpatikusabb idegenekkel. Lépj be klubba, járj edzésre, sétáltass kutyát, stb, innen lehet barátságokat, kapcsolatokat szerezni. Hidd el, hogy más is így csinálja, nincs ebben semmi varázslat. Annak van társasága, aki társaságba jár. Az álmokat is lehet követni, de tenni kell értük, az álmodozás kevés hozzá.

Ha izmos akarsz lenni, akkor edzeni kell, ha folyékonyan akarsz angolul beszélni, akkor meg tanulni kell, ha barátnőt akarsz, akkor ismerkedni kell, másképp nem megy. Pszichológust nem javasolnék, elszedi a pénzed, és közhelyekkel dobálózik. Én elmondtam neked a lényeget tök ingyen, a többi rajtad áll. Hajrá, sok sikert!

Könnyű azt hinni, hogy én ilyen vagyok, olyan vagyok, pl. szégyellős, befelé forduló stb. Pedig ez legtöbbször már csak következmény. Ha egy szót sem ejtettél volna a családodról, csak a te saját történeted írod le, már abból is egyértelmű lenne, hogy a családod zűrös! Ők az okai annak, hogy kiskorodban érzékeny, szégyellős voltál, ez nem a valós természeted. Adott szülői működés meghatározott felnőttkori problémákat eredményez. Ha egy kisbabát nem vesznek fel ha sír, nem akkor etetik, amikor éhes, hanem össze-vissza, akkor a baba fő benyomása az lesz, hogy a számára legfontosabb emberekre nem számíthat, a világ egy fenyegető hely és hogy az ő szükségletei egyáltalán nem fontosak, mint ahogy ő sem fontos. A szülő odafigyelése, kiszámíthatósága az alapja annak az ősbizalomnak, ami megalapozza a gyerek (és majd a felnőtt) önmagába és a világba vetett bizalmát. Akinek a világ már csecsemőkorban beborul, szinte determinált a későbbiekben az önbizalomhiány, alacsony önértékelés, kötődési problémák, a saját szükségletek felismerésének hiánya stb.

Az mindenképp jó lenne, ha el tudnál menni otthonról. Egyáltalán nem baj vagy hátrány, hogy nem tanultál tovább, mert az írásképeden látszik, hogy gondolkodó ember vagy és elég tanult vagy ahhoz is, hogy helyesen írj, jól fogalmazz, tehát az alapjaid megvannak ahhoz, hogy irányítsd az életedet. Sok friss diplomás nincs ezen a szinten.

És ha nem ragad meg az #1 válasz közhelygyűjteménye, akkor mindenképpen érdemes lenne pszichoterápiára áldozni, jó terapeutával bizonyítottan működik. Ha megerősítést szeretnél ebben, a Mérgező szülők c. könyvet érdemes lenne elolvasnod - talán magadra is ismersz pár példájában. Ez segíthet megérteni, hogy a problémáidnak, érzéseidnek van gyökerük, azok nem csak úgy a semmiből jönnek és van már gyakorlat, tapasztalat abban, hogyan lehet őket felgöngyölíteni. A lényeg, hogy van kiút és ezek a negatív érzések tudnak enyhülni, sőt el tudnak tűnni. És minél hamarabb veszed kezelésbe, annál jobb.