Mit tegyek, ha annyira félek a magánytól, hogy képes vagyok egy rossz kapcsolatban maradni?
Még évekkel ezelőtt jártam itt ezen az oldalon, feltettem egy olyan kérdést, hogy ciki-e, ha 18 évesen még nem volt barátom és soha nem kellettem senkinek. Erre mindenki írta, hogy nem az, mert majd később ez a javamra válik, hogy nem voltam benne ilyen tini párkapcsolatokba és nem is sérültem lelkileg.
Na hát ez kibszottul a javamra vált! Most egy olyan párkapcsolatban vagyok, ahol heti szinten megcsal a párom, házicselédnek néz, minden házimunkát én csinálok, lenéz, megaláz. Tudom, hogy rossz, de ebben a kapcsolatban vagyok, ő az első férfi az életemben és ő mindenben az első (csók, szex, párkapcsolat). Félek, hogy egyedül maradok. Nem kellenék senkinek, mert nem vagyok szép és unalmas vagyok.
Én megértelek, mármint a nézeteid, persze ennek ellenére nem tartom hosszútávon helyes útnak, viszont fiatalon teljesen mindegy, hogy ez, vagy ugyan ez, de úgy hogy nem tudsz róla. Lényegében sok kapcsolat ilyen , csak a felek nem mindig vannak tisztában a másik fél kapcsolataival.
A semminél tényleg jobb, de nyilván te is tudod, hogy ez nem lesz így egy egészséges kapcsolat, sőt már most sem az. Annyira pedig biztosan nem vagy csúnya, hogy ne találj valami értelmesebb fiút.
Rengeteg csúnya fiúnak van jó csaja, vedd ezt alapul, te is ugyanúgy megkaphatsz bárkit.
Nekem is két hónappal a 18. szülinapom előtt volt az első igazinak mondható kapcsolatom (előtte volt két ilyen szájrapuszis-kézenfogós egy hónapos bohóckodás, azt nem számolom annak). Vele volt az első csók, az első szex. Én is meglehetősen csúnya és igénytelen voltam akkoriban, mégsem féltem dobbantani. A mai napig úgy tartom, hogy nem érdemes olyan kapcsolatban maradni, ahol már nem szeretem a másikat.
És tudod, mit? Azóta eltelt 12 év, és volt 8 másik kapcsolatom. Nem voltak tökéletesek, de velem együtt fejlődtek, mármint ahogy érettebb és igényesebb lettem, úgy lettek a kapcsolataim is egyre komolyabbak.
Meg kell tanulnod tisztelned magad. Miért jobb az, ha napról napra beléd rúgnak, és alkalomadtán beléd verik, csak mert nincs más? Komolyan ez kell neked, a megalázás? Saját magaddal szúrsz ki, ennél az is jobb, ha nincs senkid, akkor legalább nem bántanak. Kapcsolatfüggő lettél sajnos, annyira magadba magyaráztad, hogy neked kell, neked csak egy esélyed van az életben, hogy el is hiszed, ezzel megpecsételve a saját sorsodat. Dobd már ki azt a f-szt! Nem vagy cseléd, se útszéli k-rva (annak még mindig jobb, mert legalább még fizetnek is...)! Mit vársz az élettől? Sőt, elmondom neked, felesleges bármit is várni, meg kell érte dolgozni. Ha annyira zavar a külsőd, nézz utána, próbálgasd, hogy lehetnél jobb. Tanulj meg sminkelni, az sokat dob, ha jó alakod van, emeld ki, ha nincs, tegyél érte, járj közösségbe, stb.
Miután egyedülálló lettél, ne az legyen az első dolgod, hogy keresed a következő pasit, mert jó eséllyel ugyanilyet fogsz kifogni. Előbb önmagadat kell fejlesztened, törekedni arra, hogy visszaszerezd az önbecsülésedet, hogy elhidd, hogy önmagadban is értékes ember vagy, hogy rájöjj, hogy a jó élethez nem kell folyton kapcsolatban lenni, vagy EGYÁLTALÁN kapcsolatban lenni. A kapcsolat az az élet megédesítője, nem feltétele. Olyan embernek sosem lesz boldog kapcsolata, aki úgy érzi, hogy önmagában nem tud boldogulni, mert az ilyen ember mindig a másiktól várja a csodát, a megváltást, azt, hogy értelmet, célt adjon az életének.
Minél többet dolgozol magadon, minél inkább tudatosítod, hogy értékes, önállóan helyt állt képes nő vagy, annál minőségibb párkapcsolatot alakíthatsz ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!