Mit tud olyankor tenni az ember, mikor az addigi élete, alapjaiban döl össze, és nem marad senkije és semmilye?

Elölről kezdeni.

De a részleteket neked kell kitalálni az egyedi élethelyzetedhez igazítva. De vannak szakemberek akik tudnak segíteni.

Egyébként nekem is ezt kellene meglépni, szóval ha lenne jó útmutató már tudnám szerintem

Mivel minden helyzet egyedi, ezért felesleges leírni szerintem. Ráadásul nincs is elég karakter hozzá

#1

Ha tudod, hogy a senkije pontos j, akkor a semmije mitől lett ly?! :O

Amúgy meg sosem késő újrakezdeni. Igaza van a hozzászólónak. Én is majdnem újrakezdtem már egyszer. De aztán mégse... Így alakult. Alakulhatott volna másképp is. Sose tudom meg, hogy így most akkor jobb vagy rosszabb lett-e végül. Lehet Neked sokkal jobb lesz, mint eddig volt.

Nem az az igazi ember, aki sosem esik el, hanem aki újra fel tud állni. Mint például Te is. Nem lesz könnyű, de sokkal erősebb leszel, ha "elevenen mész át a tűzön..."

Egy kis adalék:

Autó balesetem (azóta két szülinapom van, tök jó...) másnapján magamhoz térve még ketten voltak a kórteremben; a sofőr, és egy húsz éves barna bőrű kisebbségi. Épen vitték tízéves börtönbüntetésének megkezdésére, aminek ő nagyon örült, hiszen ott nem ázik be a tető, valamelyest fűtenek, saját ruhája, sőt saját ágya lesz, amiben csak egyedül alszik, lesz mit enni, szemben az eddigiekkel...

Hogy kinek mi a tragédia, azt nagyjából a társadalmi helyzete, eddigi életszínvonala dönti el.

Nem akarom elviccelni, de ha csal egy halvány mosolyt az arcodra, akkor nem írom le hiába:

Azt mondja a pesszimista:

-Ennél rosszabb már nem lehet...

Mire az optimista:

- Dehogynem...

3 évvel ezelőtt fogtam magam, otthagytam az egyetemet (nem igazán ment, kicsit távol állt tőlem a szak) és kimentem egymagam Angliába. Már épp terveztem két év után áttelepülni Írországba, mikor megismerkedtem neten a párommal és végül visszaköltöztem hozzá Magyarországra, 250 km-re a korábbi lakhelyemtől.

Új kapcsolat, új hely, új körülmények, új munkakör. Csak barátokat nem találtam, ahhoz túl fura és kölönc ízlésű vagyok a többség számára.

"Olyankor" az ember körülnéz, és észreveszi, kik vannak körülötte még nagyobb bajban, - és megkérdezi, miben segíthetne nekik. És segít annak, aki elfogadja. Mindjárt nem lesz egyedül!

Tulajdonképpen ez a legélesebb helyzet, amelyben rá lehet jönni, hogy mi is az élet értelme. - Egymásért kell élni, másként nem lehet, és nem is érdemes!