Akik nem találják a párjukat, elmondanátok?

Nem viselek el senkit hosszabb távon magam körül, így szexkapcsolataim vannak kizárólag. Persze, ha lenne valaki akivel hosszabb távon is jól tudnám magam érezni akkor beleugranák egy kapcsolatba, de azért hogy legyen valakim nem fogok kompromisszumokat kötni. De én ezzel teljesen megbékéltem, szóval nem aggódok ezen.

31

Mert nem ismerek elég sok nőt ahhoz, hogy kikerüljön közülük az, aki nekem kell.

31

Eléggé ronda vagyok, és főként ezért önbizalomhiányos, félénk, szófukar is. Nem nagyon próbálkoztam az életben a nőknél, egyszerűen halálosan rettegek a visszautasítástól. Akibe meg szerelmes voltam, az mind lerázott.

27/F

Nehezen nyílok meg másoknak.

Ismerem magam annyira, (és az előző kapcsolataim is ezt súgják) hogy komoly kapcsolatot csak több éves ismeretség vagy baráti viszony után tudnék kialakítani. Rájöttem, hogy ez a "megismerlek, aztán rögtön hadd szóljon" téma nekem nem jön be. Nem szeretem, ha valaki túl gyorsan akar megtudni rólam mindent. Egy baráti kapcsolatban ez nincs így, ott idővel jön a másik kiismerése, az egyik fél nem várja el görcsösen a másiktól, hogy kitárulkozzon, de a szerelem siet és nem akar várni.

Erőltetve éreztem magam mindig, mert eddig minden partnerem azt várta el, hogy egyik napról a másikra kitárulkozzak és beavassam őket mindenbe.

Talán egyszer találok valakit, aki hozzám hasonlóan lassan akar haladni a dolgokkal.

Nehezen találok olyat, akivel jól érzem magam, és ő is velem, nem dohányzik, elfogadja lakásban a háziállatokat (kutyám és papagájaim vannak), nem a világ végén lakik hozzám képest, hasonlóan aktív mint én (vagyis nem otthonülő és nem "droid"), nem túl nagy a korkülönbség, nem fétises, önálló, és még független is, ja, és nem úgy akar bevágódni, hogy isteníteni kezd ismeretlenül. :-D

35 éves nő vagyok

De nem érzem magam magányosnak, egyedülálló vagyok, eltartom magam, eljárok a kutyámmal teljesítménytúrázni, szóval nem unatkozom. Fent vagyok társkeresőn is, mert sose lehet tudni.