Mit csináljak, ha én ezt már nem bírom tovább? 21/L

Egyébként írj üzenetet. :)

A metál legyen veled!

28/F vagyok, volt egy ilyen "barátnőm", mint te, kérdező. Elmondtuk egymásnak a gondjainkat, jól elröhögcséltünk. Viszont az a helyzet, hogy szegény csajszi annyira kattant volt, hogy a gondjaiért mindenkit hibáztatott, csak önmagát nem, magas volt az az egó léc. Mindenkit állandóan tiltogatott fészen, majd vissza, legyünk megint barátok, majd önsajnálatban inkább deaktiválja a fiókját...

Szóval az a lényeg, hogy az ember türelme véges. Ha te túl sokszor eljádszod az eszed mások előtt, egy idő után közömbösek lesznek veled.

2 javaslattal tudok szolgálni az ügyben:

KERESS EGY JÓ PSZICHOLÓGUST

Az élet nem midig túl könnyű, és akad, akinek az átlagnál is nehezebben megy "megbirkózni" vele; rengeteg önismeretet és bölcsességet igényel, és minderre a tudásra egymagad meglehetősen sokáig tart szert tenni - feltéve, hogy van affinitásod a lélekhez és aktívan keresed is a megfejtéseket. Ha ez nem így van, az ügy egyedül esélytelen.

Egy JÓ pszichológusnak (aki a pszichéről évekig tanult) az a szakmája, hogy ilyen helyzetekben segítséget nyújt - hasznos meglátásokkal lát el és sok hibás döntéstől meg tud kímélni.

Sokan azt gondolják, hogy csak az elmeroggyantak járnak hozzá, de felsőbb körökben teljesen más a megítélése...

Remélem átjött, amit mondani akarok: a lélek bonyolult, a legtöbben nem ismerik magukat (ami nem elvárás, tekintve, hogy milyen nehéz) - ezért érdemes olyanhoz fordulni az égető ügyekben, aki releváns tudással rendelkezik róla.

Ha a fogad fáj, szakemberhez mész; a lelki eredetűvel is hasonlóan kellene eljárni...

ÖNISMERET, BÖLCSESSÉG és HELYES PERSPEKTÍVA

Van, aki egyszerűen csak néhány hibás képzet vagy szerencsétlen körülmény áldozata. De akadnak olyanok is, akik olyan mértékben eltérnek a legtöbb embertől, hogy képtelenek egy átlagos életvitelre vagy szemléletre - ami nem azt jelenti, hogy képtelenek egy kielégítő, tartalmas életre. Magam nem hiszek a lótuszülésben - a megértés-megbékélés híve vagyok.

Sok esetben nem is annyira egy konkrét helyzettől szenvednek az emberek, hanem sokkal inkább attól, ahogyan saját maguk az adott szituációjukat értelmezik. Gyakran az alkalmatlanság gondolata a legfájóbb, illetve az, hogy az illető egyedül szenved a világban.

Sokan kizárólag a mások szemével képesek önmagukat látni.

Nem tragédia pedig, ha valakinek nem sikerül nagy dolgokat véghez vinnie - a legtöbben már csak így vagyunk ezzel; a kudarc nem újkeletű találmány, és ezzel azok is pontosan tisztában vannak, akik pedig bekerültek a könyvekbe…

Lehet, hogy vannak, akik megvetnek érte, de az sem bűn, ha nem élsz példás társasági életet.

A párkapcsolatok sem egyszerűek, és nem minden esetben jelentenek megváltást...

Tudom, hogy a sorozatok és a filmek mást sugallnak, de az sem általános, hogy az ember maradéktalanul elégedett és mindig magabiztos. Egy dolog, hogy mit láttatnak mások és egy másik az, hogy mi van a színfalak mögött; a legtöbben a sötétben tapogatóznak és sokan csöndes kétségbeesésben élik az életüket...

Fontos, hogy semmi esetre se szégyelld magad - nincs miért. Gyakorolj egy kis megértést - saját magaddal szemben is. Csak találd meg azt, ami NEKED örömet okoz és amitől esetleg még úgy érzed, teljesebbé is válsz - nem baj, ha nincs benne tapasztalatod, vagy nem csinálod bravúrosan; ne erről szóljon. Fontos a siker, meg az elismerés, de aki csak ezeket hajszolja, elfelejt élni. Válaszd külön a két dolgot, és ügyelj a személyes egyensúlyra - egyikből se engedj meg magadnak kevesebbet, mint amennyire éppen szükséged van.

Kevesen születnek tökéletes küllemmel és sziporkázó intelligenciával; szerencsére az önzetlenség, az odafigyelés és az őszinte jóindulat készségeit bárki elsajátíthatja – meglepődnél, mert sokan még többre is értékelik ezeket... Talán nem magától értetődő az sem, hogy a jó ízlés is fejleszthető – és nagyon vonzó, ahogyan az ápoltság is.

Ne verj gyökeret a múltban, a sors szeszélyes, fordulatokban bővelkedő; erre is számtalan példát találsz. Az élet pedig megannyi élményforrást rejt, csak ki kell nyitnod a szemed - és a szíved. Ha megtanulsz osztozni mások örömében, sosem leszel boldogtalan. Minden megpróbáltatásod ellenére is szerencsés vagy – csak ezt még nem tudod…

Fogadd meg a tanácsom és keress egy hozzáértőt, akivel egy kicsit beszélgethetnél – mit veszíthetsz?

Gyors javulást!