Ha titeket piszkaltak az osztalytarsaitok mit tettetek?

Megkérdeztem szépen és kultúráltan, kedvesen, hogy árulja már el, hogy mi a baj velem, és neki mi a jó abban, hogy piszkál. Mondtam, hogy úgy gondolom, van annyira intelligens, hogy meg tudjuk beszélni, és találunk megoldást.

Ez legtöbbször bejött, a szép szó, mert elszégyellték magukat. Sajnos, volt olyan is, hogy nem jött be, mert sík bunkó volt az illető. Ekkor meg kell találni a gyenge pontját, és vissza piszkálni, lejáratni. Vagy egyszerűen csak átnézni rajta.

Alsóban nem igazán piszkáltak, vagy ha igen, szerintem fel sem tűnt, vagy nem emlékszem.

Általánosban ha osztálytársak piszkáltak, általában abból balhé lett, visszaszólás, volt mikor tűrtem, viszont volt verekedés is, nem is egyszer. Mikor pedig nem osztálytársak piszkáltak, hanem idősebbek, más idegen tanulók, gyerekek, helyzettől függött, hogy mit csináltam. De legtöbbször igyekeztem nem felvenni a kesztyűt, nehogy alulmaradjak egy fizikai összecsapásban. Olyan is volt, hogy beárultam tanárnak, és nem lett semmi igazából, csak az, hogy lespicliztek.

Középiskolában többet piszkáltak, és legtöbbször felsőbb évesek, vagy a románok, ott sajnos nagyon meghúztam magam, nem voltam már annyira tökös, mint általánosban. Tűrtem egy ideig, ameddig bírtam aztán visszaszóltam, balhénak indult többször is, de ott valahogy kiforrott az egész és soha nem kellett verekednem középsuliban.

Hallgattam a szüleimre és a tanáraimra, akik azt javasolták, hogy ne foglalkozzak velük, csináljak úgy, mintha meg sem hallottam volna. Nem segített a dolog.

Utólag már rájöttem, hogy ez az "univerzális" tanács arra az esetre, amikor piszkálják a gyereked/diákod, de baxxol az egészre és nem vagy kíváncsi a panaszkodásra. Egyáltalán nem hagyták abba az osztálytársaim a piszkálást, a világ legjobb szórakozása volt számukra, hogy valakit minden következmény nélkül baxxtathatnak minden nap. Attól, hogy úgy tettem, mintha meg sem hallanám nagyon is hallottam és nagyon bántott a dolog. Ha valaki nem akar felnőttkorában éveket (vagy egy egész életet) tölteni azzal, hogy legyőzze az emberekkel kapcsolatos szorongását, annak nem ajánlom ezt a "megoldást". Nyugodtan szóljatok vissza, akár kiabáljatok, le van sz#rva, ha kinevetnek. Ha fizikailag bántalmaznak, akkor nyugodtan üssetek vissza, mindegy, hogy az illető erősebb-e nálatok. Nem kell, hogy megverjétek, még az sem, hogy ti kerüljetek ki jól egy verekedésből. Az a lényeg, hogy lássák, hogy nem féltek kiállni magatokért és megvédeni a becsületeteket. Egy-két lila folt és pár nap fájdalom elviselhetőbb, mint az éveken át tartó piszkálás.