Hogyan szerezzek barátokat felnőtt nőként, anyaként?

Sok nő távolodik el a barátaitól, amikor családja, főleg amikor gyereke lesz.

Ez valamilyen szinten érthető, hiszen az új feladat nagyon lefoglal és elfáraszt, de én meg, aki a másik oldalon voltam a legjobb barátnőmmel kapcsolatosan, tudom, milyen rossz érzés az, amikor hirtelen egyáltalán nem érdekli semmi már, amit addig előtte szerettünk együtt csinálni. És nem azt mondom, hogy megsértődök, mert nem megyünk bulizni vagy mozizni, mert egyáltalán nem erről van szó!

Hanem arról, hogy a születésnapomat is elfelejtette (egy messenger üzenet erejéig kellett volna emlékezni, vagy SMS, vagy e-mail, vagy füstjelek, tök mindegy), nem reagált, ha írtam neki, ha hívtam nem ért rá, hirtelen csak gyerekesekkel barátkozott...

Aztán, amikor ez az időszak (jellemzően három év, amikor az ovi kezdődik) elmúlt, nem értette, miért nem lehet engem "visszakapcsolni", mint egy addig standby üzemmódba állított TV-t. Nekem közben lettek más barátaim, most már én sem érek rá. Ez van sajnos.

Ezt csak azért mondom le, mert lehet, hogy veled is ezt történt? Nem lehet, hogy kicsit hanyagoltad az embereket, amikor gyereked lett?

Ez esetben neked kell megtenned most feléjük az első lépést, mert ők nem fognak próbálkozni.

Szia!

Levelezőtársas weboldalakat, appokat próbáltad már? Ott aztán teljesen mindegy a korosztály, a nem, stb. :)

A slowly pl. androidra egy nagyon jó app, de "penpal" kulcsszóval egyéb jó alkalmazásokat is lehet találni.

Gyereked barátait ha áthívnád?.. jön a jó idő, ahogy írták fejjebb medencézni, grillezni, játszani.

Amúgy én is ilyen vagyok. Legjobb barátnőimmel neten tartjuk a kapcsolatot, nagy ritkán össze tudunk hozni egy sütizést.

Mi sógoromékkal vagy tesóimmal, unokatesómmal szoktunk összejárni. Bográcsozunk, kirándulunk ilyesmik.

Valahogy az anyukákhoz én se tudok közelíteni, játszótéren pl amíg jártunk láttam hogy megvannak a klikkek. De a sz9mszedunkkal is így vagyunk, fél évvel idősebb a gyerekük, de kB 3 alkalommal beszéltünk csak köszönünk, pedig minden nap kint játszanak a gyerekek náluk is meg nálunk is. De ők se közelítenek. Furi

Szia!

Átérzem! Bár én nem vagyok anyuka.

Szerintem már nem is lehet úgy barátkozni mint régen. Vagy én vagyok béna hozzá. Nem is akarnak az emberek, úgy vettem észre.

Amíg volt barátnő, addig is többnyire én voltam az aki ragaszkodott hozzájuk. Meguntam egy idő után, hogy én teperjek. Vagy irigységből berágott rám az egyik, amikor meséltem neki boldogan a párkapcsolatomat...

Magányos vagyok egy ideje ilyen téren. Munkában tálaltam egy barátnőt, de ő 42 én meg 29 és neki is meg van az élete, sok dolog munka, párkapcsolat. Sajnos amióta felmondott, telefonálunk de így sem sikerül találkozni pedig nem lakunk egymástól messze.

A férjem haverjai szoktak jönni, de azok szinglik és nem is nagyon volt barátnőjük egyiknek sem. De ők sem jönnek sűrűn meg ferjem sem megy el úgy külön. Mindenki a dologban van...

Nekem évek óta nincs olyan barátnő akivel átmegyünk egymáshoz. Néha hiányzik, már megszoktam ezt az állapotot. De sokszor érzem magam magányosnak. Férjem ha nem lenne, itt nekem se család, se barátnő..