Mi lesz egy olyan emberrel, aki csak otthon ül egésznap és nincs semmi élete?

Szia!

Azt tudom tanácsolni neked, hogy mivel még fiatal vagy, mindenképpen tanulj valamit. Egyetem, akár okj, tanfolyamok. Ha őszintén magadba nézel, biztos van valami, ami érdekel, és ha azt tanulod ki, talán nem kell egész életedben olyan munkahelyeken szenvedni majd, amiket gyűlölsz.

Egyébként hasonló vagyok hozzád: én sem szívlelem az embereket, kevés barátom van, nem szeretek kimozdulni. Sokat mondják is, hogy "mire fogsz emlékezni öregkorodban?", de ezt le kell szarni! Ne ragadj le abban, hogy ezek "lúzer" tulajdonságok, hanem gondolkozz azon, hogyan fordíthatnád őket a javadra. Például sokat tanulhatsz otthon magadban, fejlesztheted magad, kereshetsz hobbikat. Ha csinálsz valamit, lekötöd a gondolataidat, az sokat fog segíteni. A szerelem miatt meg ne aggódj...minden szingli fiatal úgy érzi hogy egyedül fog megrohadni, mert a társadalom eléggé ránk pakolja, hogy ha nem találsz senkit akkor senki vagy, nem kellessz. De ez nem igaz, önmagában is mindenki egész ember!!

A többi válaszolónak annyit mondanék, azzal, hogy szidjátok a kérdezőt, csak azt éritek el, hogy még az a maradék kis önbecsülése is megszűnik. A tipikusan nihilista gondolkodású ember egykor idealista volt, aki elhitte, hogy a világ jó, s nem könnyű szembesülni azzal, hogy ez nincs így. Kérdező, azt kívánom neked, hogy leld meg magadban az értékeket, és dolgozz rajtuk. Még van időd! Mindenki hivatott valamire, a sikertelenség ne tántorítson el, nagyon sokan járnak hasonló cipőben!

20/L

Azért érdemes figyelembe venni, hogy még csak 19 éves a kérdező. Előtte az élet.

Én kb ugyan ebben a helyzetben éltem, mint te, csak éppen Szabolcs megyében. Lépned kell, mert magától nem fog változni semmi. Én felköltöztem Budapestre, azóta egész más az életem. Lett munkám, barátaim, egész más életem van itt.

De 22-es, azzal tisztában vagy, hogy Budapestre költözni nem csak annyi, hogy kimondom és megyek?!

Fogalmam sincs, hogyan csináltad, de nagyon irigyellek érte. Én sokáig szintén Szabolcsban éltem, aztán elköltöztem máshová. Annyi haszna lett, hogy legalább dolgozni tudok, de ettől eltekintve ugyanúgy egy senki vagyok, mint előtte.

Ha erőt veszel magadon és megmaradsz egy munkahelyen, ami eleinte nagyon rossz míg meg nem szokod, akkor elhetsz ugyan úgy mint bárki más.

Nem kell keseregni, előbb utóbb találsz valamit ha találsz

Azóta mi lett veled kérdező ?!

Hogy vagy ?