Ha nem lesz párom, nem lesz gyerekem, boldogtalan lesz az életem?

Nagyon sok ffi nem akar csalàdot 40 evesen sem.

Szerintem egy gyerek alapbol fàraszto, öszitö dolog amikor igy erzed 1 ev alatt 5 évet öregedtel, en ugy gondolom fiatalabban rugalmasabb alkalmazkodobb egy ember es több az energiaja jobbak az idegei egy gyerekhez mint idösebben. Szoval szerintem nem nagyon tanàcsos huzni különben 40-50 evesen a gyerekhisztit hallgatni sz.rabb mint harmincason tulesni rajta

Ennyi idősen én is tartottam ettől. Ha egyedül maradok, milyenek lesznek az ünnepek, zavarni fog-e, hogy egyedül vagyok, hiányozni fognak-e a nagy családi összejövetelek, a rokonlátogatások családilag? Persze azóta rájöttem, hogy nekem ez gyerekkorban sem volt meg, csak rokonok, ismerősök családjában láttam, hogy ez mennyire frankó dolog, hogy sokan vannak.

Eltelt újabb 10 év, nincs család továbbra sem, és valószínű egyéni okokból ezt már nem is kell erőltetnem. Lassan elfogyott az ünnepek jelentősége, olyan helyen dolgozom, ahol ez nem is számít, direkt beo-t kérek rájuk, mondjuk ez a kollégáknak jól is jön. Arra azért rájöttem, hogy nem feltétlenül kell olyan skatulyákban élni, ami a társadalom nagy részének elvárása, bár ez sem akkora elvárás már, mint régen. Hogy mi lesz újabb 10 év múlva? Lehet kaparom majd a falat a magánytól, de ezt ebben a pillanatban nem tudom megjósolni. Asszony van, gyerek nincs, esküvő nem lesz, kötöttség nincs, felelősség csak magamért, a munkámban és legfeljebb a barátokért, haverokért.

Nem ettől függ.

Sok családot ismerek, akik boldogtalanok. A nő is, a férfi is. Nyilván a gyerekekre is van valamilyen hatása.

Persze vannak boldog családok is.

Ha vágysz rá, akkor biztosan úgy fogod alakítani az életed, hogy legyen párod, családod.

De ne ettől várd a boldogságot. Ettől önmagában nem leszel boldog, hiszen a család nem azt jelenti, hogy akkor minden szuper. Akkor is lesznek gondjaid, megoldandó feladataid, több is, mint egyedül.

Ffiaknak nagy kockazat amugy sincs benne. Jellemzö ugyis hogy ök szabadon tàvoznak nem ök nevelik fel.

Unokatesom olyan volt 30 évesen is, hogy csak a fü éltette, azt mondta mikor kerdeztem a gyerekvallalasrol mit gondol, hogy most nala az a kerdes ebben, hogy magàt èltesse most vagy màsokat. Azaz haverok buli szabadsàg vagy a gyereknek egy tisztes apa legyen.

Kb 40 körül lett gyereke aztan elvàltak, aztan most is csak a fü meg cigi, a pia, meg haverok vannak az életében. Amikor a gyerekes hete van akkor mindez a gyerek mellett.olyan alapon hogy a gyerek mellett nehogymar ne legyen sajat élete.

Lehet itt felhozni minden állapot mellett pro és kontra indokokat. Te férfi vagy. Lehet gondolnod kontraként a leendő feleséged rigolyáira, a gyerekek sírására, csintalankodására és még sok egyébre.

Vegyed úgy, hogy más is kibírja. Te is kibírod majd. Egy ideig el lehet lenni magányosan, de kérdezz csak meg egy idősebb magányos embert, vagy egy özvegyet, hogy hogyan viseli el a magányt! Nagyon nehezen.

Hogyan lehet mégis mindezt kivédeni? Úgy válassz párt magadnak, hogy jól megismered a jellemét. Biztos, hogy lesz neki olyan tulajdonsága, ami nincs ínyedre (neki is lesz veled szemben), de az a lényeges, hogy ezt a "tökéletlenségét" el tudod-e viselni egy életen át anélkül, hogy a szemére vetnéd, vagy emiatt más nő felé kezdenél kacsintgatni.

Ami a gyerekeket illeti. Igen, van gond velük. Viszont micsoda öröm, amikor megteszi az első lépéseit felém, amikor kigügyögi az első szavait "mamma", "appa", amikor hazahozza az első bizonyítványát, amikor átölel és azt mondja "szejetlek"...

Nem folytatom. Legyen ennyi elég a pro és kontra mellett.

Ffi

Te most valójában azon parázol, hogy nem fogsz tudni megfelelni annak a képnek amit kialakítottál magadban az életedről. Ezen szorongsz, görcsölsz.

A kérdés valójában az, hogy boldog lennél-e egy házasságban, gyerekkel? Vagy valójában úgy ahogy vagy boldog az életed leszámítva azt, hogy nem azt az életet éled amit elképzeltél.

Hogy mit bán meg az ember az meg attól függ milyen lelkiállapotban van. Ha boldog vagy akkor egyedül és családban sem fogsz megbánni semmit, ha boldogtalan vagy akkor ezt ugyan úgy egyedül és családban is meg fogod élni.

Ne akarj csak azért családot, mert a társadalom nagy része ferde szemmel nézne rád, ha nem lenne.

Ha nem érzed az olthatatlan vágyat, hogy legyen, akkor engedd el.

Lehetsz boldog gyerek nélkül is.

De 30 körül erre már neked is rá kellene jönnöd.

Nekem is 30 körül jött el az idő, amikor kezdtem igazán ráeszmélni, hogy azért gondoltam csak, hogy mindenáron valahogy majd családot kell alapítani és kicsúszok az időből, mert ebbe szocializálódtam. Találd meg azokat a dolgokat, amik boldoggá tesznek az életben, nem muszáj, hogy az a gyerek legyen.