Félek, hogy egyedülmaradok?

Az a problémám, hogy ha közelebb kerülök egy sráchoz (nem szexuális téren, hanem sok beszélgetés és ismerkedés terén), akkor mindig futok egy "másikhoz" vagy vissza egy előzőhöz, utána meg bánom, hogy elbarmoltam, pedig milyen jó lett volna. Körülbelül ebből áll a szerelmi életem. Életemben egyszer voltam szerelmes, de akkor úgy éreztem, hogy ő az addigi életem nagy szerelme. De nyilván mikor? AMikor már megbeszéltük, hogy hanyagoljuk az egészet és maradunk barátok.

Nem tudom, mit kéne tegyek. Az élet más területén is felfigyeltem erre a "viselkedésemre" (ha szabad így mondani), de azokat már kinőttem, hamar elfelejtődtek. A szerelmi, kapcsolati dolgok nem.

Borzasztó nagyképűnek érzem magam, akihez senki se jó. De ezen szeretnék változtatni, de sajnos nem tudom, hogyan induljak neki.

Tudna valaki tanácsot adni, segíteni ebben az ügyben?

Köszönöm!

21L