Nektek tetszik ez az írás? (Saját. )

Azért írom ebbe a kategóriába, mert nem egy vidám hangvételű vers. Tudom, hogy van “Művészetek” kategória is, de ott kevesebben vannak, de elsősorban azért publikálom ide, mert olyan emberek véleménye is érdekel, akik magányosak, szeretethiányosak. Érdekel, hogy Ők hogyan éreznek, mit gondolnak erről az alkotásról. Fejlődni is szeretnék ezen a téren, és hát kíváncsi is vagyok, mint írtam. Íme:

Vigasz

Ha már semmi nem nyújt vigaszt

Őrizd ezt a versemet,

Mint gyertya a viaszt.

Nem bánt meg, s nem ítél el

Nem haragszik meg,

Bármit is teszel.

Száműzheted, s magára hagyhatod

Nem fordul ellened

Még ha érzi is; nem vagy ott.

Ha már nem néz Rád a tükörképed

Jusson eszedbe;

E vers talán a másik éned,

Őrizd hát, mint tőrt a kezedbe

S ha bántani akarnak,

Védd meg magad vele.

Elfelejtheted, meghiúsíthatod

Eltörölhetsz minden sort...

De el nem pusztíthatod

Azt, ami sohasem élt. - Csak volt.

Hogyha már nem vágysz másra,

Csak a síron túli

Békés megnyugvásra,

Olvasd hát úgy e verset, mintha

Minden sor Neked lenne írva.

Odaadom, mintha ajándék volna,

S úgy szorítsd markodban

Mintha vihar tombolna.

Hogyha a kín már sírni sem enged,

Vigasztaljon eme alkotás, hisz;

Ottan rejtőzik benned

A fájdalmon kívül valami más is.