Van kiút ebből a helyzetből?

Amikor annyi idős voltam mint te ugyan ezt éreztem,azóta 1 év telt el de van amikor még így érzek sajnos,próbálom legyőzni, sajnos most én is magamalatt vagyok ezt szerintem depressziónak hívják,ha egyedül nem tudod le győzni orvoshoz kéne fordulni,inkább most küzd le ezt mint 10-15 év múlva,kicsit én is tanácstalan vagyok ebben, de lehetséges hogy szakemberhez kéne fordulni.

Ha esetleg szeretnél erről beszélni nyugodtan írj, hátha tudok tanácsot adni,mindenkinek más válik be.

Ez depresszió. Van kiút, bár nem tudom elmagyarázni lépésről-lépésre, mert én se tudom hogyan jöttem ki ebből pontosan, bár kétlem, hogy 100%-osan valaha is ki lehet gyógyulni belőle.

Az biztos, hogy eleinte pszichológus segített, valamint a probléma okának megszüntetése, önbizalomnövelés, szocializálódás, napfény, olvasás, kutyával játszás, stb, stb. Nagyon sok minden, és mondom én se tudom hogy jutottam el ide pontosan, de már sokkal jobban vagyok, szóval lehet jobb neked is.

Sajnálom, hogy így érzel. De támogatom az első hozzászólását, miszerint érdemes lenne pszichológushoz fordulnod. Vagy írj rá és beszéljetek. Sokszor az is segít. Azon belül nagyon fiatal vagy még. Nem éri meg, hogy eldobd az életedet, akárhogyan érzel. Én 22 éves vagyok, szóval egy évvel idősebb nálad, de megtanultam az évek során főleg azokon az embereken amiket láttam, hogy mindenből van kiút. Csak akarni kell kimászni a csávából, és egy jobb életet élni, változtatni. Ezt neked kell elhatároznod. Senki más nem fogja tudni helyetted rendbe hozni az életedet.

Viszont megtudom érteni, hogy így érzel. Elég sok a rossz indulatú, undok ember, akik miatt nem mersz bizalmat adni az új embereknek. Talán ez az oldal is jól szemlélteti, hogy mennyien vannak. De erről nem te tehetsz. Hanem azok akiknek bizalmat szavaztál, és vissza éltek vele. Csak azt elfelejted, hogy nem mindenki egyforma, mert mindig fognak létezni olyan emberek akik nem érdemes lesz bizalmat szavazni. Mert nem a rossz indulat vezérli őket. Tény, hogy kevesebben vannak de a lényeg, hogy vannak.

Tavaly én is ugyanezt éreztem mint te. Annyira depressziós voltam, hogy már pánikrohamaim is lettek és itt jött a pont, hogy úgy éreztem változtatnom kell.

Kerestem magamnak hobbikat, a zene is nagyon sokat segített akkor találtam rá a kedvenc bandámra. Szép lassan jött minden magától, elkezdtem diétázni mert a depressziótól állandóan ettem, hogy legalább az boldogítson fel is szedtem 10kg-ot. Utána jött a sport és egyre jobban éreztem magam. Most is van, hogy elkap ez az érzés de már nem akarok meghalni. Barátaim nem nagyon vannak, ezért most próbálok barátkozni. Ne add fel!! Ha gondolod nyugodtan írhatsz nekem.

21/L

Nekem is se barát, se munka, se kilátás, az öngyi néha nekem is eszembejut. :-(

De lányként még találhatsz valakit aki boldoggá tesz.. lehet az megfordítana neked mindent. Nekem fiúként nem így van... :-(

Szia!

Nem vagy selejt!! Senki sem selejt!

Nem tudom mi történt veled a múltban. Talán szakítás? Vagy barátokban csalódás?

De a lényeg, hogy hogy higgy magadban. Biztos vagyok benne, hogy csodás lány vagy; csak hidd el ezt te is magadról!

Fejben dől el minden. Küzdj azért, hogy kikerülj ebből a helyzetből: keress hobbit (tuti van olyan dolog amiben jó vagy és örömödet leled)+csinálj jó programokat a családoddal, akik szeretnek Téged+próbálj ki új dolgokat, amiket mindig is szerettél volna. Biztosan vannak konkrét vágyaid, amiket valóraválthatsz.

Ezek a tettek jelentősen növelni fogják az önértékelésedet és ismét fel fogod fedezni azt, hogy igenis értékes ember vagy!

Ne add fel! Csak előre! ;)

22/f

(Benned legalább a családod tartja a lelket! Hahaha)

Egyébkent igen van kiút, viszont nagyon akarnod kell. Először ajánlom hogy keress egy kedves/megbízható pszicholóust, ott kezdődik minden (meg persze benned ha érted hogy értem). Ha nem mész el nem tudhatod mi sül ki belőle, valakinek bejött valakinek nem, ezt neked kell kitapasztalnod, ebben az esetben ne más véleményére hagyatkozz!