Ha már egyszer itt az internet akkor miért van az hogy csak a családtagjainkkal és szűk baráti körünkkel találkozunk személyesen?

Én is azt tapasztaltam, hogy az interneten olyanok akarnak ismerkedni, akik valójában nem is igazán akarnak ismerkedni. Ezeknek az embereknek az igényeit kielégíti a pár soros "szia, mizu?" jellegű kommunikáció.

A másik részével kapcsolatban is ugyanazt látom, az internet egy hely, ahol kiereszthetik az emebrek a gőzt, kiélhetik magukat, rákereshetnek mindenre amire kíváncsiak, filmeket néznek, játszanak, kukkolják egymás életét a facebookon.

Talán az is közrejátszik a távolságtartásban, hogy ezek a kapcsolatok eleve így kezdődnek, nem személyes találkozással. Pár interneten váltott szó, mondat nem jelent semmiféle kötődési szálat és amilyen könnyen kapcsolatba lépünk másokkal az interneten keresztül, olyan könnyedséggel felejtjük el őket. De azért nagyon ritkán előfordulnak kivételek.

"A társkereső és közösségi oldalak pedig nem töltik be a szerepüket."

Tévedés. Most írtam meg a szakdogámat, ami érintette ezt is. A párkapcsolatban lévő kitöltők 34%-a interneten/online (17% társkereső, 17% nem társkereső oldal), 27%-a valamilyen fakultatív eseményen (fesztivál, szórakozóhely, baráti társaság), 25%-a közoktatási intézményben, 11%-a munkahelyen ismerkedett meg a párjával. Maradék 3% valamilyen speciálisabb módon (pl. kórházban, utcán, tömegközlekedési eszközön) ismerkedett meg párjával. Közel 500 fős mintám volt, szóval reprezentatívnak mondható az eredmény.

#7: De mi van, ha a tesztet eleve az átlagtól jóval több időt a virtuális térben töltők töltötték ki?

Egy autós példával, ha bemész a BMW szalonba és ott ül 10 ember a személyzettel együtt és megkérdezel mindenkit, akkor 10-ből 7-8 azt fogja mondani, hogy BMW-t vett. Csak azért nem mind, mert valaki csak érdeklődő és a személyzetből legyen mondjuk 2 ember, akiknek Suzukija van.

Gyanítom, hogy ha az utcán kérdeznél meg 1000 szembejövőt, akkor nagyon más lenne az arány, hogy hol ismerték meg a párjukat.

Nyilván van benne torzítás, én is tudom.

Arra akartam rávilágítani ezzel a válasszal, hogy attól még, hogy a kérdező valamit rosszul csinál, és nem tud interneten ismerkedni meg barátnőt találni, még nem jelenti azt, hogy senki se tud, és igenis az internethasználók jelentős részének bejött ez a fajta ismerkedési mód, ergo a társkereső oldalak is betöltik a szerepüket.

Szóval ha a vizsgált populációt leszűkítjük az aktív internethasználókra, mint amilyen például a kérdező is, azt látjuk, hogy a jelenleg párkapcsolatban élők 34%-a igenis képes internetes felületeken párt találni magának.