Van itt olyan aki szándékosan félrevonul az emberektől?

Ha szándékosan félrevonulsz az emberektől, akkor miért érdeklődsz tőlük, hogy van e még hozzád hasonló?

Egyébként, hogy a kérdésre válaszoljak, hasonló vagyok. Csak akkor beszélgetek, ha nagyon muszáj, aztán lekoptatok mindenkit a francba. Én szomorú vagyok, de nem azért mert ilyen vagyok, hanem mert nem az a valaki vagyok, aki képes szeretni az embereket, és élvezni az életet. Nem tudom pozitívan látni a világot, de szívesen lennék olyan ember, aki a szöges ellentétem.

Én teljesen ilyen vagyok. Elsősorban azért, mert eddig mindenki aki eddig az életutamba került, 90%-ban átvert és becsapott, hülyére vett, kihasznált. Nem hiszek már abban, hogy emberi jóság.

32/F

Én is így élek. Volt más korszakom is, de életem nagyobbik felét így éltem le. Eleve introvertált gyerek voltam, amire a múltbeli sérelmek még rátesznek egy lapáttal.

Néha persze hiányozna egy jó beszéletés, de ritka, hogy valakivel meg tudjuk adni ezt egymásnak. Közös érdeklődésem senkivel sincs, így a társalgás rendszerint kimerül a formalitásokban. Megesik, hogy a másik elmeséli az egész életét a legapróbb részletekig, én meg csak hallgatom udvariasan, néha reagálok, de igazából máshol járnak a gondolataim. Hát ezek miatt nem töröm magam, hogy változtassak. :D

Az időm nagyobb részében jól elfoglalom magam, nem hiányzik a társaság. Ha mégis, akkor jövök gyakorizni. :D Viccen kívül néha elgondolkodtatóbb irományokba futok bele mint az utóbbi 2-3 évem bármelyik személyes beszélgetés, amiben részt vettem.

Jelen. Bár sokszor gondolkodom rajta, hogy én igazából tényleg ilyen extrém introvertált vagyok-e, mert időről időre vágyom arra, hogy legyenek körülöttem emberek. Vagy legalább csak egy valaki, akivel megoszthatnám a gondolataimat..

Viszont eddig mindig egyedül voltam, tartósan senki nem volt mellettem, olyan, akit barátnak nevezhetnék pláne. Ez azért biztosan nem véletlen, úgyhogy megvagyok így, megszoktam. Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem zavar, de így alakultak a dolgok.

Én azzá váltam az elmúlt évek során, amilyen te vagy. Sokat csalódtam az emberekben és a barátokban, belőlük kiábrándultam, leépítettem sok hamis barátságot.

Nekem is egyszerűen jó így élni, hogy csak annyit kell beszélni az emberekkel, amennyire kell.