Miért adja oda sok férfi az egész fizetését az élettársának, barátnőjének, feleségének?

#21 Ok, de akkor is a te döntésed lol..

Viszont nem számít, mert ez nem a valós élethelyzeted, hanem csak felb asztad magad egy kitalált szituáción, aminek nincs semmi alapja. Dehogy kéri tőled a nemlétező barátnőd a pénzedet, miközben a kommentjeid alapján még csak nem is éltél az önellátó felnőttek világában. :D

Itt magyarázza neked mindenki, hogy egy tényleges kapcsolatban hogy mennek a dolgok, szóval nyugi. Vegyél be egy vernyomas csökkentőt, ha kell. Nem fogja senki leemelni a kis pénzedet a számládról, ha majd munkába állsz.

Az hogy leteszi a fizetését mert közös kasszán vannak az nem egyenlő azzal hogy odaadja a fizetését.

A szüleimnél is az volt a divat, hogy volt egy kis pénzes ládikójuk és mindketten amit kerestek oda rakták be. Aztán ha kellett valamire akkor onnan is vették ki. Nyilván az ilyen, hogy pár ezer forintot kivett valamelyikük ruha vásárlásra vagy épp sörözésre a haverokkal nem olyan volt amit be kellett jelenteni de ha valami komolyabb összeg kellett valamire arról azért szóltak egymásnak.

Szerintem ez egy fair dolog. Ha lenne párom én neki is valami ilyesmit ajánlanék még akkor is ha én keresnék jobban, mert ha már van egy párod akkor a közös életet kell építeni nem mindenki menjen a saját feje után.

Én nem tudnám elképzelni, hogy a pasim ideaadja a pénzét. Mit kezdenék vele?

Háztartást így is közösen fizetjük. Felváltva fizetünk a boltban. A lakbért szintén, egyszerre kifizetünk 2 havit, ő egyiket én másik hónapot.

Ha valami luxuscikket akarunk - vagy közösen fizetjük - vagy egyikünk megveszi, ha a másiknak nincs rá szüksége.

Ezen kívül ő költ a saját dolgaira, én a sajátomra. Miért lennénk közös kasszán.

Ez csak régen volt szokás, hogy a férfi leadja a fizetését. De régen nem is igen voltak csak úgy, együtt élő párok, általában házasságkötés után költöztek össze a fiatalok, és akkor már evidens volt, hogy úgyis családot is alapítanak előbb-utóbb, tehát nem kellett élni a gyanúperrel, hogy az asszonyka magának spórol, hogy egyszer csak a férjét otthagyva jól kisemmizze őt. Régen még bankszámlája sem igen volt sok embernek/családnak. A pénzüket otthon tartották.

Manapság már nem szokás, hogy a férfi kiveszi a bankszámlájáról a pénzt, majd odaadja a párjának, aki lehet, hogy nem is a felesége, lehet, hogy sosem fognak együtt családot alapítani, és ezt kb. tudják, érzik is mindketten. Mert ilyen is van, hogy ennek ellenére együtt él átmenetileg egy pár. Régen jobban megbízhattál a másikban, hiszen nem csak úgy együtt éltetek, hanem házasok voltatok, sokszor a házasság utáni évben már jött a gyerek is.

Régen sok családban csak a nő intézte a pénzügyeket, csak ő főzött, végezte a házimunkát, helyénvaló volt, hogy ő kezelte a pénzt is. Nem magára költött a legtöbb, hanem bölcsen beosztva a gyerekeik érdekeit helyezve előtérbe spórolt, nem flancolt, nem nyavalygott, hogy nyaralásra kéne gyűjteni és hasonlók, elmentek a vállalati üdülőbe a Balatonra, és kész.

Manapság csak ha már családalapítás előtt áll egy pár, akkor érdemes közös kasszán lenni. De ekkor sem kell odaadni a fizetést a nőnek. Mikor még nem dönti el egy pár, hogy tényleg együtt élik le az életüket, jöhet a gyerek, addig jobb, ha külön intézik a pénzügyeiket. Lehet, hogy egyik félnek mindenáron kell az autó, akkor is, ha igazán nem is lenne rá szüksége, csak mert ő szereti az autós élet kényelmeit. Ekkor finanszírozza magának. Ugyanígy, bármi mást, ha egy nő pl. venne egy csomó ruhát magának, hát akkor az az ő dolga, neki kell fizetnie a saját keresetéből.

Mikor egy pár összeköltözik, érdemes egy fél évig külön fizetni a kajájukat is, így kiderülhet, hogy miket is eszik a másik, mennyibe kerül, vezetni érdemes a költségeket. Mert lehet, hogy az egyiknek jó a legolcsóbb virsli, a másik drágább húsokat eszik, vagy egyszerűen csak többet eszik, kb. másfélszer, kétszer annyit. Vagy sok gyümölcsöt, édességet, olyasmit, ami drága. Így fél év után már látható, hogy kb. havonta mennyi is megy el kajára. Így már képben lesznek a másik szokásaival, hogy ha a jövőben nem ketten mennek el vásárolni, hanem csak az egyikük, akkor a másik milyen kajákat enne szívesen, tudni fogja mit kell megvenni. És eszerint adhatnak bele pénzt is a "közös" kajázásukba.

Ha egyik elkölt havonta átlag 50 ezret kajára, a másik meg 70-et, akkor ilyen arányban kell hogy befizessenek majd később. 40/60 % arányban.

Ha már gyerekük születik, akkor ezt sem kell ennyire kiszámolni. Akkor már a közös élet a lényeg, a közös örömök.

Mert idióta...

S bizonyítja:

Se a pasi se a nő nem valami életképes önmagukba, nincs önállóságuk.

Szerintem attól, hogy valaki egy pár, meg kell hogy legyen a saját sikerük, önállóságuk.

Az más, hogy egyenlően adnak bele közös dolgokba, célokba, de ismerek olyan párt, akik a differencia miatt %-ban osztják el a pl lakás/rezsire eső összegeket.

Nőként mondom, hogy az anyagi függetlenség jobb, nincs kiszolgáltatva egyik fél se a másiknak.

Párommal mindketten vállalkozást viszünk a saját karrierünkben.

Segítünk egymásnak lélekben, tanácsokban...stb.

Mi nem egymást húzzuk be, mint az átlag nép...

Támogatjuk egymást s tudunk örülni a másik (újabb s újabb ) sikerének, ami jól esik és egy bónusz harmóniát hoz minden egyes lépés az életünkben.

Mi valahol riváliskodunk is, mikor ki tesz félre többet.

Na de pl apám...

Egy nőnek a befolyása alatt van, érzelmileg manipulálta, tőlünk, mint gyermekeitől eltávolodott...

Hiába voltunk rendesek... Semmi.

A "kedves" hárpia beidomította, szült egy gyereket (féltesónk), aki körül forog a világuk.

Apám birka módra oda adja az egész fizuját a nő kezébe, ami 700.000/hó...

No meg a saját fizuja 180.000/hó.

S előadja hónap végén "nincs semmink".

Persze... Csak amikor úgymond nincs semmink, akkor nem veszek 300ezres telót a pici lánynak ...

Majd van pofája a nőnek szólni anyámnak, hogy én nem-e adok kölcsön.

Felbaszott agyilag...

Nemhogy eltávolodott apám, s rajta élősködik, de annyi pénzbehúzás s ezek események után én adjak pénzt?!

Felhívtam és hideg lekezelő hangnembe elküldtem s megmondtam: Számomra senkik ők.

Az meg ostoba, aki hagyja magát így befolyásolni.

Volt hogy találkozgattam kettesbe apámmal, de látszott rajta, hogy veszett ügy.

Az utolsó beszélgetéskor szemébe mondtam, hogy ostoba, mert hagyja magát...

Számomra senki, amíg azzal a nővel él, de ha szétmennek én támogatom bármiben s a legjobb ügyvédekkel fogok mellette kiállni tojom le mennyibe kerül majd, de nehogy egy p;na mindenét elvegye, mert manipulálta...

Semmi hír, kb egy bezárt mókuskerekes kisállat a nő kezeiben.

Akinek ilyen élet kell egészségére.

Én építem magamét.

Mamámmal vagyok a legjobb kapcsolatban, imádom őt s tőle tudják milyen életem lett, amire féltékenyek rendesen.

Anyák napján felköszöntöttem mamámat s rá pár órával beestek ők is 'kis családostul'

Az a tekintet mindent elárult, ilyen rosszindulatot rég láttam.

Levegőnek néztem s beszéltem mamámmal tovább :)

Az emberek nem tudják mi az egészséges határ. Milyen érzés s mennyivel tisztább egy kapcsolat is, hogy nincs vita, nincs gond anyagiakban s nincs kihasználás.

Ha pedig szimplán nem passzolnak össze, nincs olyan szituáció, ami rokonnál is volt:

Egész életében dolgozott, felhúzta a házat, mindent megoldott, megalapozott, majd az is bele botlott egy riheronygba...

Aki utcára rakatta a saját házából a faszit(rokonom), amit ő maga a két kezével húzott fel...

Csak azért élvezett előnyt a nő, mert lyuk van a lába közt, ahova befogad, meg kitol dolgokat... Már bocsánat.

Nehéz volt vissza szerezni a leányzóit és a házát.

Mi meg az akkori kezdetekről nem tudtunk semmit, mivel utcán élt egy ideig minden nélkül...

Autóba ültünk, amint megtudtuk mi van.

De rengeteg helyen okoz gondot a személyiség és a pénz.

Ezért kellene törekedni arra, hogy minden értelemben felfele haladjon az ember.

Beraknád a fele kessed a bankba :)

Már rossz gondolat.