Ha fiatalként jobban gyűlölöm a virtuális világot, mint nagyszüleink, akkor tényleg életképtelen vagyok?

"igazából már az okostelefonok megjelenésével kezdődött el ez az egész folyamat"

Ezzel én is így vagyok.

"Mi értelme így élni, életben maradni, ha valaki nem boldog és tudja, hogy nem is lehet boldog a jövőben sem, mert olyan irányba halad a világ, amilyet ő nem tud elfogadni?"

Ha valamikor, akkor most van remény rá, hogy nem ugyanolyan irányba halad majd tovább! Fel a fejjel! :)

"Mi értelme így élni, életben maradni, ha valaki nem boldog és tudja, hogy nem is lehet boldog a jövőben sem, mert olyan irányba halad a világ, amilyet ő nem tud elfogadni?"

Ez hülyeség... Nem kell neked ezek szerint élned és lépést tartani a legújabb eszközökkel meg mindennel. Sokan vannak még hozzád hasonlók. A világ változik, ezt el kell fogadnod, de hogy miben állsz be a sorba és miben nem az a te döntésed marad. Ha nem IT területen dolgoznál akkor nem kell lépést tartani mindennel, sőt IT területen is csak azzal amivel foglalkozol.

Nekem is sok dolog nem tetszik a mai világban mégse hisztizek miatta, inkább ami nem tetszik azt kihagyom az én életemből és boldog vagyok :)

Ilyen egyszerű az egész. Ha van egy alap neted, ha esetleg kellene valamire, meg pl egy közepes kategóriás asztali gép bőven elég, ha évente csak párszor kapcsolod be. Inkább olvasol filmnézés helyett, keresel olyan barátokat akik hasonlóan gondolkoznak, pár levélben levelező partnert is akár (esetleg külföldit). Ha az ilyen szint érdekel ezt is megcsinálhatod. Ha egyáltalán nem érdekel az ilyen élet, akkor ki is költözhetsz ilyen elmaradottabb falukba, ahol még net csak mutatóba sincs, mert nem érdekli az embereket. Ott dolgozol a kis földeden, megtermeled magadnak vagy bármi.

Nem kell követni a mai világ rohanó technológiai fejlődését, ha nem akarod. Én se veszek pl fullos házi mozi rendszert, profi fényképező szettet, mert nem kell nem használom. Csak azt használom, veszem ami érdekel. Te is tény hasonlóan és ne a rosszat keresd a világban és ne a negatív gondolatokat, mert így saját magad miatt nem vagy boldog, nem a világtól.

1. Egy világ van, nincs külön "virtuális", meg nem virtuális. Pontosabban: van, de az, hogy e világban élő emebrekkel lépünk interakcióba egy olyan csatornán, ami technikailag csak annyiban különbözik a tárcsás telefontól és a távirattól, hogy később találták fel; az attól nem lesz virtuális. Vajmi kevés embert láttam, aki virtuálisan akarta pótolni a kapcsolatait, aki meg mégis, az általában 40 évvel ezelőtt sem lett volna egy szociális aranybánya. Csak hogy tiosztázzuk: az, hogy én nem csak olyanokkal barátkozok, aki a szomszédban lakik, vagy akivel egy munkahelyen dolgozunk, attól az még nem lesz virtuális. A virtuális kapcsolat az, ha simsben éled a szociális életedet, vagy ha a cleverbot a legjobb barátod.

2. Nem kell mindent szeretni. Attól, mert valamire van LEHETŐSÉG, az nem azt jelenti, hogy kötelező használni.

3. Amikor azt látom, hogy a buszpályaudvaron, hazafelé menet mennyi tizenéves cseverészik, illetve hogy karantén ide vagy oda, hányan elmennek csavarogni, bandázni, kicsit megdőlni látszik a "bezzegazénidőmben"-emberek vesszőparipája.

4. Arról, hogy neked nincsenek emberi kapcsolataid, nem más tehet. Én egy kezemen meg tudom számolni, hány barátom van, de azt is egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor nem sikerült egy találkozót összehozni.

5. Forogj együtt a Földdel! Lehet dacolni, de annak nem sok értelme van. Ehelyett inkább találd meg benne a helyed! Annyi fajta ember van, és annyira különbözőek vagyunk, kizárt, hogy az ember ne találna magának megfelelő partnert. A gond sokkal inkább az szokott lenni, hogy nem is akar. Mert jó keseregni, meg mindenki mást hibáztatni.

Miért a virtuális világba írtad ki ezt a kérdést? Miért nem beszéled meg ismerőseiddel?

Na, pont ezért. Mert sokszor kényelmesebb, praktikusabb.

Amúgy meg egyáltalán nem kötelező.

#7

Ha úgysincsenek olyan ismerőseid, akikkel mély kapcsolatot lehetne ápolni, akkor nem tökmindegy, hogy online vagy élőben NEM sikerül? :D

Hát pedig online is lehet mély emberi kapcsolatokat ápolni. Speciel szinte mindennap beszélgetek online két kedves külföldi barátommal, akik közül az egyiket tavaly augusztus óta, a másikat pedig 1,5 éve nem láttam már élőben. Vagy az ország másik végében élő legjobb barátommal, akivel mostanság több órás videóbeszélgetéseink vannak hetente, így hogy nem tudom meglátogatni a járvány miatt. Amikor tudunk, akkor élőben találkozunk persze. Nem ismerek egyetlen embert se, aki szívesebben kommunikál a barátaival online, mint élőben. Én se vagyok ilyen, pedig brutálisan sok időt vagyok online egy átlagos napon.

Nem bántásból, de szerintem neked az emberi kapcsolatok résszel van a valódi problémád és nem az online világgal.