Igazából előny is lehet, ha valaki egyedül marad egy ideig?

Attól függ.

Ha önszántából marad egyedül, azaz élvezi a szingli, kötötségek nélküli életet és ha éppen akar akkor ki tudja elégíteni a szexuális vágyait valakivel.

Akkor teljesen normális és jó.

Viszont ha azért van egyedül, mert egyszerűen képtelen emberi kapcsolatokat kialakítani vagy még csak rövid ideig tartókat sem.

Akkor az elég gáz és szerintem még romboló hatással is van, mert akkor lényegében negatív tapasztalatok halmozódnak, ami miatt az önbecsülése és önbizalma egyre kisebb lesz az embernek.

Meg benne van valamilyen vágy, amit nem tud beteljesíteni.

Szerintem elony, mert megtanulsz egyedul boldogulni, megtanulod, hogy ki vagy anelkul, hogy mas emberbe kapaszkodnal, es megtanulod elvezni az eletet, anelkul, hogy mastol varnad a boldogsagot.

Ha eljutsz idaig, utana keszen allsz arra, hogy igazi kapcsolataid legyenek, amikben a masik nem arra szolgal, hogy a benned levo urt kitoltse.

Egy kapcsolat utan meg idealis esetben ido kellene ahhoz, hogy atgondolod, hogy mi tortent, mit tanultal belole.

Persze, ha tul sokaig maradsz egyedul, az se jo. De, ez csak az en velemenyem, en nem szeretnek olyan kapcsolatot, ahol a masik boldogsaga tolem fugg. Egyszer olvastam ket idezetet, ehhez tartom magam:

"A függőség szeretetnek tűnik föl, mert a függőségben szenvedő ember kétségbeesetten ragaszkodik társához. Valójában persze ez nem szeretet, hanem az ellentéte."

"A szerelem az szabad választás. Két ember csak akkor szereti egymást, ha eléggé képesek egymás nélkül élni, de úgy döntenek, hogy egymással élnek. "

Egy kapcsolat után egyértelműen.

Szerintem ott valami nagyon nem volt rendben az előző kapcsolattal és vele együtt a kérdésben szereplő egyénnel, ha átmenet nélkül bele tud lépni egy újba.

És vannak nem kevesen olyanok (köztük én is), akik pedig hosszabb távon is egyedül tudnak inkább kiteljesedni

Szerintem is inkàbb van hàtrànya mint elönye.

Hajlamosabb az ember töle antiszocialis vagy egocentrikusabb lenne, kopik az alkalmazkodo készség, nyitottsàg a vilàgra, elfogadàsi készsegek.

Jobb nem egyedül szerintem. Az önismerethez is pont nem egyedüllét kell szerintem hanem kölcsönhatàsok az életböl.