Volt már nagyon nehéz időszakod az életben?

Igen, több is

2010- Meghalt a papám és pár hónappal utána a kutyája is.

2013- Eltört a kisujjam

2013- 60 napon keresztül minden nap fájt a fejem, 3 naponta hánytam

2019 októbertől- Egy olyan vádlisérülésem van, ami kiterjed a bokára, talpra, lábfejre, lábujjakra , ezáltal több hónapig nem tudok futni, és szinte előről kell építenem az addig 2017-től felépített futókarrierem.

Kiskoromban folyamatosan csúfoltak az iskolában a kinézetem,családom miatt és hogy szegények voltunk. Otthon senki nem foglalkozott velem, szinte csak olyan emlékeim vannak, hogy mindig egyedül vagyok. Anyukám beteg volt skizofrén, apukám soha nem volt otthon dolgozott vagy a kocsmában volt, ha otthon volt akkor is csak depressziós volt, agresszív és veszekedett anyukámmal. A testvérem mindig a nagymamáméknál volt, szinte olyan mintha nem is lett volna. 14éves koromban apukám öngyilkos lett, utána rá 2hónapra anyukám is meghalt és a nagyszüleimhez kerültem. Közben az iskolában is kiközösítettek, nem voltak barátaim és senkivel nem tudtam megbeszélni a problémáimat. Nagyszüleim utáltak és ezt kb minden nap éreztették is velem és csak a pénz miatt nem adtak intézetbe (árvasági). 16 éves koromban nagypapám is meghalt.

Most pedig 21 éves vagyok, erősen önbizalom hiányos, idegbeteg és borzasztóan vágyom a szeretetre, de sajnos annyira magamnak való lettem, hogy szinte mindenkit elmarok magamtól mert nem tudom, hogy kell bánni az emberekkel. Egyszerűen rosszul vagyok magamtól, ha a tükörbe nézek. Valahogy azt érzem soha nem tudom már elfogadni magam..

Köszi, hogy leírhattam!:)