Merre tovább? Hogyan folytassam az életem?

Nagyon elcseszett életem volt eddig. Pár éves koromtól kezdve pokol volt az életem. Sokat kellett menekülni, nehogy megöljön minket apám. Többször megpróbált megölni minket. Ha nem a halál fenyegetett akkor lelki terrorban tartott minket. Sorozatos bántás és megalázás ért az óvodában és az iskolában egyaránt még ezek mellett. Folyamatosan éheztünk és nyomorogtunk. Hideg időben kályhával fűtöttünk ami iszonyatosan füstölt és ettől mindig erős füst szagom volt ami miatt még inkább céltábla lettem. A szükségletünket volt hogy egy vasvödörbe végeztük. A szüleim sokszor előttem szexeltek... Ha a nagyszüleimhez kikerültem nyáron ott szintén ez ment plusz a beteg elméjű mostoha nagyapám szexelt az összes háziállattal. Pokol volt az életem amíg felnőttem. Most 31 éves vagyok, és minden értelemben egy csődtömeg. Soha életemben nem volt még barátnőm, a családomat hátrahagytam a sok rossz miatt, egyedül anyámmal tartom a kapcsolatot. Nincs hátszelem , egy szerető család, vagy barátnő személyében képzelem ezt el. A beilleszkedéssel nagy gondjaim vannak. Nem fogadnak el túl sokan a lakhelyemen. Bár vannak barátaim, de a szomszédos nagyvárosban több ismerősöm is van és az idegenek is barátságosak velem.

Gyűlölöm a munkám. Oda jutottam hogy szeptemberben munka mellett visszaülök az iskolapadba. Ezen azt hiszem tudok változtatni.

De a szerelemben sosem volt sikerem. Sosem kellettem senkinek. Akikhez közel kerültem sosem kellettem nekik de ez már csak mi fog akkor derült ki ha az illető iránt éreztem már. Maradt a keserűség és el kellett mindig fogadnom hogy nekem ezt nem lehet. Nem tartott még senki arra méltónak hogy esélyt adjon nekem. 31 évesen teljesen kiégtem és megkeseredtem. Nem tudok változtatni a sorsomon. Folyton a kudarc ér akárhogy próbálom.

Mit tegyek ebben a helyzetben?

Azt érzem a gyerekkoromban átélt sok borzalom miatt lett ilyen az életem. Nagyon boldogtalan vagyok.

Hogyan változtathatnék a sorsomon?