Nektek is volt olyan hogy megbántátok hogy nem jöttetek össze olyan valakivel akinek tetszhettetek?

Igen

L

Senkinek nem tetszettem még :"D

21/F

Én azt bánom, hogy 14-17 éves koromig nagyon sok lehetőségem volt.

Pl.: Oda jött egy osztálytársam, hogy konkrétan le szeretne velem feküdni és valamikor délután menjek át, senkinek sem kell megtudni.

Meg nagyon sok "barátnőm" volt, akik igazából nem is voltak azok, csak 1-2 héten át jártunk mire rájöttem, hogy "Oké, ő nem lesz a nagy ő" ezért mindig én szakítottam, mielőtt bármi komoly történhetett volna.

Mert túl nagyon voltak az elvárásaim.

Kicsit úgy érzem, hogy jobb lett volna ha lejebb viszem az elvárásaimat és tapasztalatot szerzek, minden szintére, picit jólérzem magamat, ezzel felkészülve a későbbiekre.

Plusz volt egy lány akiben azt hittem, sőt a mai napig azt hiszem, hogy akkor megtaláltam az igazit, csak a brátnőjével is beszélgettem, aki régebben tetszett és ezt megtudta, de persze ez csak plátói dolog volt és ezért elvágott minden kapcsolatot közöttünk.

Még annyi, hogy itt is jobb lett volna ha a barátnőjét maximálisan békén hagyom, sőt ignorálom.

Kíváncsi lennék mi lett volna abból a kapcsolatból.

Igen.volt egy sràc aki azt hitte àtvertem. Mai napig azt hiszi rolam hogy en amolyan pasikkal szorakozo hütlen nö vagyok. Igy pár honapig voltunk együtt, valodi kapcsolat nem lett belöle.

Szoval alapbol kapcsolatfüggö, extra hüséges tipus vagyok egyebkent.

Nyàri szünetben masik vàrosban ismertem öt meg, eléggé dominàns amolyan bandavezér tipusu helyes sràc.

Mivel eleinte ezt nem tudtam rola de tetszett, igy elkezdtem nyitni a kezdeményezéseire, nagy szerelem bontakozott ki köztünk de mivel nem egészen ismertük egymàst en nem tudtam, de benne olyan gondolatok voltak rolam hogy biztos siman van baratom otthon(a masik varosban)ugy is csak nyari szünetben fog latni aztan megyek, egy futo kaland ö nekem.

A féltékenységeire kinevettem, mert nekem abszurd volt.abszolut a màban éltem naiv "gyermekfejjel" boldog voltam vele es nem gondoltam a holnapra stb.nem tudtam hogy ö viszont ennél érettebb ill mashogy gondolkozik.

Mindenestre kék lagunàs szerelem volt addig mig en folyamatosan el nem csesztem.

Pl esküre megigertette velem hogy atmegyek hozzà zàlogot is elvett tölem. Erre àtmentem én csak nem mertem becsöngetni hozzajuk. Szoval toporogtam ott aztan eljöttem..masnap ugye nem hitte el hogy ott voltam.

Aztan elutaztunk ugyan de visszajöttem kerdezte megcsaltam e, erre a kerdes abszurdatastol (persze elutazok meg vissza es hol itt vagyok egy pasival meg hol ott -ilyen hülye kerdest)elkezdtem röhögni aztan bevagtam olyasmit persze ahol vagyok ott epp van egy pasim is, erre meg elhitte!!es nagy komolyan, de a lehetö legmélyebb, szinte legfàjobb nézéssel közölte velem, de tenyleg mint aki temetesen van, hogy ö engem nem csalt meg.

Nah ezek utan màr jobban igyekeztem jol csinalni valahol kezdett leesni mi egy pàrkapcsolat, irto nehezen de ugye a szerelmes szivnel nem lehetetlen kibékülni, igy azzal a feltétellel "fogadott vissza"hogy ha nem vagyok terhes akkor folytathatjuk. Ezen kibirtam hogy ne röhögjek màr megint, de tizenpàrévesen biztos ikreim lesznek :D, erre mit ad isten nem jött meg x honapig a menstruaciom..persze ilyen fiatalkori hormonzavar felfazas miegyeb miatt csak, de ezen aztàn még az anyja de majd' az egesz csalàdja is elkezdett kiborulni.

Nah szoval ennyit a nagy szerelemröl.

Erre felnövünk, egymasra talàlunk közösségi oldalon. Elsö szavai: hogy ö màr megkomolyodott(mindig is komoly hatarozott céltudatos volt) es hagyjam békén. Azaz nem kell neki ilyen nö mint én, köszöni.