Az emberek miért nem fogadják el a fogyatékosokat? Legalábbis nagy részük? Miért kell egy fogyatékosnak magányosnak lennie?

De nem fog teljesértékű életet élni, akármilyen rózsaszínű felhőbe is burkolják. Fogalmad sincs arról hogy hogy érezheti magát egy fogyatékos. Minden szülőnek számolnia kell azzal, hogy hülye lesz a gyereke, és neki kell vele foglalkozni élete végéig. De van jobb megoldás is: nem kell gyereket vállalni.

Azzal barátkozik az ember, akiben talál valaki számára érdekes dolgot. Márpedig egy olyan emberben aki annyira képes, hogy folyatja a nyálát és néha kinyög két szót, abban senki nem fog semmi érdekes tulajdonságot találni. Nekem is voltak teljesen fogyi iskolatársaim általánosban (sokat fizettek a szüleik, hogy ne a gyogyóba kerüljenek), mindenki kerülte őket, mert kommunikációra képtelen, az emberi viselkedés alapjait betartani képtelen gyerekek voltak. Az ilyenekkel mit kezdjen az ember?

És mi van akkor, ha képes arra, hogy felfogja, hogy mekkora terhet jelent, csak épp nem tudja kimutatni? Nézze végig tehetetlenül élete végéig, ahogy a környezete megpróbál bánni/élni vele?

Hogy lenne már szimpatikus egy értelmi fogyatékos, ne játszd már az ekkora kretént...

Mi ez az álszent "jaj barátkozzunk a fogyatékosokkal" viselkedés? Én sem bántom őket, de soha a büdös életbe nem vágynék fogyatékos ember társaságára.

Sajnos legtöbb esetben ez nem barátságról szól, hanem arról, hogy rámakaszkodik, függő lesz, és nem tudom levakarni, legalábbis ezt tapasztaltam. Az a baj, hogy tolerálni, elviselni, sajnálni lehet őket, de normálisan együtt élni velük nem igazán. És ezt valahol ők is érezhetik.