Hová tűnnek a lányok a levelezés közben? Miért nem írnak vissza egy idő után?

A legtöbb nő szállingózik, mint egy pillangó. Ha képbe kerül egy jobb pasi, akkor a régit letojják. A srácokra inkább jellemzőbb, hogy a régivel is tartják a kapcsolatot, aztán majd valamelyik összejön.

Volt már párszor vicces helyzet ebből. Dumálgattam facebookon 2 lánnyal, aztán eltűntek. Kikerült pár hónappal később egy kép, amin látszott az edzésem eredménye és bumm, hirtelen újra akartak velem beszélgetni...

Nekem voltak hosszabb ideig tartó levelezgetéseim és inkább az volt, hogy kölcsönösen ritkultak egymás megkeresései.

A társkereső oldalak meg olyanok, mint egy emberpiac, férfiak és nők is válogatnak (a bőség zavarában) és belekerülnek egy végtelen keresgélős körbe, amikor a korábbiakról megfeledkeznek és az újabbakkal foglalkoznak.

Ez már a digitális magány kora, amikor van kapcsolat másokkal az interneten, de az életben már egyre kevésbé.

Igen, még mindig élőben ismerkedik a világ embereinek 99 százaléka, szerintem, sorsszerűbb is egy olyan találkozás, ami véletlenszerűen jött és nem görcsösen keressük.

Munkahely, tanfolyamok, csoportos turistautak, táborok, stb. biztos, hogy nagyobb esélyt jelentenek, de az is kérdés, hogy valaki hogyan keres párt. Én például mindig is a szikrát kerestem, az elso találkozásra vonzalmat, de valaki úgy keres, hogy mindegy, csak legyen valaki. Az sem mindegy, hogy kölcsönös-e a vonzalom (ami szerintem ritka szerencsés eset), vagy csak egyoldalú. Szóval nem könnyű.

Bevallom én is tüntem már el így, többször is.

Volt mikor az illető túl bizar dolgokat írt es volt mikor szimpi volt a fiú/férfi de én nem mertem tovább lépni. Gyakori nálam az, hogy azon aggódok ,hogy csak AZT akarják és ennyi, vagy rossz szándékúak...stb.

19/L

Én is tűntem el már az itteni levelezések során, és velem is csinálták ezt. Úgy vagyok vele, hogy amíg anonim a dolog, engem nem érdekel annyira, hogy valamelyikünk megunja a cél nélküli írogatást és eltűnik, nem csinálok belőle problémát. Őszintén szólva én nem is tudom tartani a rendszeres levelezést úgy, hogy még csak nem is látom a másik felet, egy idő után elveszítem az érdeklődést. Persze olyan is volt, amikor nem egymás megismerésére irányult a levelezés, hanem egy bizonyos témát boncolgattunk, aztán mikor kanyarodott volna személyesebb síkra, akkor elköszöntem.

Személyesen szeretek ismerkedni, azt sem tervezetten, hanem amit hoz az élet, eldönthetem, hogy nyitottan állok hozzá vagy sem.

N