Szerintek szerelem, párkapcsolat és szex nélkül van értelme élni?

Mi történt?

Jövőt akartam anélkül, hogy függenék mástól, az történt.

15-17 éves koromban volt kapcsolatom, aztán jött az érettségi meg az egyetem és legközelebb 23 évesen lett valakim, azt is eleinte vonakodva, mert jól megvoltam szingliként. Természetesen azóta nagyon szeretem és ragaszkodom hozzá, de ha nem lenne, akkor is lenne dolgom és célom, mert nem csak egy párkapcsolattal meg valakinek a valakijeként tudom jellemezni magam...

Szeretek családban élni, szeretem a családi ünnepeket, szeretem, ha van otthon valaki, akihez hazáérkezem, de ez inkább egy olyan állapot, mint a szingliség, csak más a jellege. És én mindkettővel rendben vagyok alapvetően, az átmenetek persze nehezek, de nem halok bele abba, ha magam vagyok. És ha magam vagyok, akkor rajtam múlik, hogy mit hozok ki a dologból, ha viszont mással, akkor az elsülhet nagyon jól is, mint most, de le is húzhat bőven a szingli szint alá egy olyan állapotba, ahol minden a kapcsolat, csak nem öröm és nyugalom.

Nem értem az embereket, akik hisztiznek, hogy nekik pár vagy család kell. Ezek a dolgok önmagukban semmilyenek. Az ember, akivel a helyzetben vagy, teszi jóvá és ezt az embert nagyon-nagyon-nagyon meg kell válogatni, mert akár tönkre is tehet téged teljesen. Ezért nem rossz egyedül lenni, mert úgy gondolom, kapcsolatban csak az fogja jól érezni magát, aki kivárja a megfelelőt és addig is törődik magával és fejleszti magát úgy, hogy az élete jó legyen egyedül is a szemében.

Van olyan kollégám aki 42 és sosem volt kapcsolata de él, van kutya, kocsi, családi ház, munka és elvan...

Én megőrülnék az biztos.

15 éves koromtől eddig 8 kapcsolatom volt és köztük alakuló egy éjszakás kalandok vagy barátság extrákkal. Egyszer megismertem valakit, és éreztem, hogy ő az akire mindíg is vártam, de vége lett.. Attól a pillanatban olyan volt, mint ha mindennek értelme veszett volna. Borzasztó, ezt senkinek nem kívánom.. Arra jó volt, hogy megerősödjek és újra kezdjem. De nem érzek késztetést, hogy legyen valakim és még csak 23 vagyok.

Szerintem az az igazi, ha két ember közös céllal jó vonzó erővel és hasonló lelki világgal(beálítottságal) rendelkezik. Ha tudják egymást segíteni illetve inspirálni és nem szennyezni a másikat, az az eggyik fél sem önmaga..

Nos nem vagyok ilyen helyzetben még 5 éve, de az tudom ,hogy aki csak párkapcsolatban érzi jól magát az nem hiszem hogy igazán élt is volna valaha..