Az én sorsom a szenvedés, az, hogy nevessenek rajtam és, hogy semmi se sikerüljön. Van értelme így élni?

Nezd meg a Titok c filmet

Vagy es a mi a csudat tudunk a vilagrol c filmet

Nem az önsanyargatàsban kellene elveszni s ujjal mutogatni, az helyett: hogy mélyen elgondolkodnál:

Ki vagyok én?

Miket szeretek?

Hobbi?

Miből mit lehet kihozni, alakítani?

Legyen az szó egy kisebb tárgyról vagy ÖNMAGADRÓL!!!

Céljaid? Elképzelés/ek?

Vágyak?

Álmok?

Jövőkép?

Tudod-e értékelni önmagad?

Észre veszed-e a sz∆arban a pici jót is?

Van-e jó benned?

Meg vagy elégedve munkáddal?

Életeddel?

Ki is valóban az igazi mumus?

TE látsz bele fejedben, magaddal vagy összezárva, akivel nem vagy megelégedve.

Önmagad elől pedig nem MENEKÜLhetsz!

Nézz szembe magaddal, mert itt az ideje!

Szokták mondani: az igazság fáj...

Fájni fog, de lesz eredménye, ha van akaratod. Pl:

Nem akarok ekkora lúzer lenni, boldog akarok lenni.

Az éveidet nem ellopták: ELPAZAROLTAD!

Nem tettél meg lépéseket, önmagaddal szemben. Nem cselekedtél, küzdötél igazán.

Tudod miért?

Mert akkor nem ilyen negatív szöveget írtál volna.

"Minden és mindenki" miatt vagy az aki...

Dehogy!!!

Hagytad magad elveszni a negatívitásban, depresszióban.

S feladtad... Gyáva szavak mögé burkolva a SAJÁT hibáid sorozatát.

TE élsz a testedben, Te irányítod mozdulataid, szavaid, tetteid.

Te látsz ki a saját fejedből, te gondolataid cikáznak odabent.

Nekünk embereknek van tudatos tudatunk.

Tudunk átgondolni érzelmeket is, pl mi mit vált ki s miért(?)

Ha hagyod magad elveszni ilyen elégedetlen maradsz belefulladva a saját mocskodba, mit nem takarítgattál az évek alatt.

Vegyük úgy, hogy egy bársony szőnyeg az életed. A piszok s miegymás mindig kerül rá.

Kérdés az:

Letakaritod?

Igen vagy nem.

Ha igen, akkor tiszta újra.

Ha nem akkor csak halmozódik rá a sok sz∆r.

Vagy lusta módra, nem akarod látni a "munkàt" ezért megfordítod a szőnyeged.

...igen ám, de a szőnyeg alja már nem olyan szép, mint a teteje eredetileg lett volna, HA letakarítja.

S te ezt tetted Önmagaddal!

Az évek múlnak, a szőnyeg is megöregszik.

Nem olyan energikus "színekben pompázna, ha tisztítva is lenne, de nagyon nem mindegy mennyire is fakó az a szín vagy már belepte a kosz.

Fiatal "férfi" vagy. (Azért idézőjelesen írtam, mert számomra nem valami férfias, amit magaddal csinálsz)

Előtted van lazán még minimum 30év!

Ne legyél barom!

+ Gondolj bele: 20 évünk: babakor, bölcsis, ovis, sulik...

Huszonévesen tapasztalgatsz, ÖNmagadat kellet volna kutatni, fejleszteni s ha az meglesz jöhet a többi!

Ne nyavajogj, legyen tököd és állj talpra!

Aki igazán akar az megoldja, ha törik, ha szakad és 100%-ot bele ad!

Van egy ismerősöm, akinek végig láttam az útját:

Hajléktalan volt (lett anno), megtört, de valamikor helyére pattant az agya 'jézusom, mi a fenét csinálok, ennél több vagyok'.

Az utcáról harcolta fel magát s jelenleg cégigazgató, amit maga alapozott meg egy kis panel aljában bérelt garázsban.

Szedd össze magad és HAJRÀ!!!!!!!!!!!

UI.:

SOHA senki nem fog tudni, mindenkinek megfelelni!

Nem is kell!!!

Ahány ember annyi személyiség!

Az más, hogy vannak közös vonások/dolgok.

Magadnak felelj meg, mert az nagyon nincs helyén.

Majd szelektálj család, ismerős és barátok közt, a többi ember meg le van tojva.

Emberként viselkedsz, ennyi.

Azokat kell megtartani magad körül, akik fontosak számodra és rendesek veled, többin átnézel vagy csak emberként tekinted őket.

Nem kell mindenkivel seggrepuszit játszanod...

Naponta milyen dolgokra szoktál gondolni? Ha olyanokra, hogy "nevetnek rajtam", "lenéznek", "rossz nekem és másoknak jobb", akkor ez eredményezhet olyat, hogy csak ezt veszed észre, ezt látod.

38 éves koromra jutottam el oda, hogy erre pazaroltam az életemet, ilyesféle gondolatokra és mivel erre pazaroltam, önmagamat másokhoz képest semminek tartottam, mások ezt megérezték rajtam. Adott közösségbe bekerülve úgy és olyan módon beszélnek velem egyesek, amilyen hangot soha senkivel szemben nem engednének meg maguknak. Mindig megérzik az emberek a gyengeséget, mindennél jobban. Ha az ember ki van szolgáltatva másoknak (mert önmagát se becsüli semmire), azt mindennél jobban megérzik. Én is úgy érzem, hogy elpazaroltam az eddigi életemet és a kevés élettapasztalat meg a "mit szólnak mások", a "mindenkinek megfelelés" miatt elvesztettem önmagam, vagy nem is tudom, miképpen foglalmazzak.

Nem volt szándékomban okoskodni.

Több fogyatékosságom is van, melyek akadályoznak az életben való boldogulás tekintetében.