Az én sorsom a szenvedés, az, hogy nevessenek rajtam és, hogy semmi se sikerüljön. Van értelme így élni?

Élni mindenhogy van értelme. Ady Endre vérbajtól szenvedve egy fűtetlen pinceszobában írta legjobb verseit. A vérbaj elég kemény betegség, gennyes, fájdalmas sebek lesznek tőle az egész testeden, és még úgy is szerelmesverseket írt... Aztán amikor végre túlélte a szifiliszt (vérbaj), mindjárt meg is halt tüdőgyulladásban. De lefogadom még lázasan is papír meg toll volt a kezében... Tudok mondani rá példát, hogy valaki az elvesztett 12 évét egyetlen nap alatt kapta vissza. Akitől visszakapta ott lakott tőle két házzal arrébb és nyolc éven keresztül minden nap eljárt a háza előtt. Minden nap megállt a kapu előtt egy pillanatra, sóhajtott egy nagyot és szomorúan, lehajtott fejjel továbbment. Aztán a nyolcadik évben valami történt, véletlenül ugyanahhoz szóltak hozzá egy internetes fórumon. –Nahát, Te vagy az –kérdezte az egyik. –Igen, én vagyok! –felelte a másik. Aztán másnap amikor a másik megint megállt a ház előtt, az egyik ott volt és szélesre kitárta a kaput. –Gyere be ha gondolod! –mondta a másik. –Aham, köszcsi, akkor bejövök vagy mi! –felelte az egyik. Aznap este semmivé lett számára az összes megpróbáltatás amin az előző 12 évben keresztül kellett verekedje magát. Nem tudom miről van szó, mert nem részletezted, de bármi legyen is az, abszolút igaz a közhelyes mondás: a remény hal meg utoljára. Remény mindig van, még a lehető legrosszabb helyzetben is. Kezdetnek egy jó nagy séta is megteszi a jó levegőn, a többi pedig jön majd magától...

Most, hogy megtudtam, hogy degenerációs problémád van, nagyon szolidáris lettem veled. Fentebb már írták, hogy tartsd szem előtt, miszerint a remény hal el utoljára. Én is ezt ajánlom Neked. Valamint azt, amit az interneten olvastam: "Ha a Sors citrommal kínál, kérj hozzá tőle egy Martinit is!" A Martini és a citrom jól megfér egymással. Minden jót és ne csüggedj!

12–es vagyok. Igen, elhiszem! Nemrég készítettem számára vacsorát ami ha jól értesültem ízlett is Neki. Látod, mindenki megpróbál itt segíteni Neked, de Te senkinek nem hiszel el semmit sem. Jóformán mindenki gonosz és hazug aki hozzá mert szólni a kérdésedhez. Még én is, aki eleve segíteni jött ide a hozzád hasonló embereknek, ráadásul teljesen ingyen, kizárólag önkéntes és független emberbaráti alapon. Soha nem kértem és nem is fogadnék el érte pénzt, mert nem azért csinálom. Azt gondolom, hogy Te jelenleg egy nagyon súlyos krízishelyzetben vagy és azonnal ambuláns segítségre van szükséged. Azt javaslom keresd fel a legközelebbi ügyeletes kórházat, minden ilyen kórházban van ambuláns pszichiátriai rendelés, éjszaka is ott vannak. Ott fogsz tudni beszélni olyan szakorvossal, aki teljesen biztosan képes lesz könnyíteni azon a nyomáson ami most rajtad uralkodik. Utána pedig pszichológus segítségével, tiszta fejjel sokkal könnyebb lesz mindent újból átgondolni.

Engem másra tanított meg, homlokegyenest az ellenkezőjére. Ha Te is 38 évesen akarsz rájönni, hogy valamit rosszul csinálsz, akkor folytasd nyugodtan, én abszolút nem akarok beleszólni, kizárólag a Te dolgod. Nem is osztogatok tanácsokat, ha azt külön nem kérik, nem vagyok valami agresszív típus.