Érezte már valaki azt, hogy nem szeretne élni, de meghalni sem?

Sajnos nem tudom igazán megfogalmazni. Itt nem az általános kedvtelenségről beszélek, hanem amikor már mindent kudarcként él meg az ember, még az apróbb pitiáner dolgokat is. Tudja persze, de akkor is kudarcként kezeli. Amikor már nem kifejezetten lázad és kezd el “duzzogni” ilyen jellegű behatásokra.

Nos, nem tanácsokra vagyok kíváncsi, nem érdekelnek alternatív szocializálódással kapcsolatos bölcseletek, szimplán magát ezt az érzést szeretném “megérteni”.

Eddig azt éreztem jó volna a halál, csak egyszerűen félek tőle.

Most azonban inkább a vagyontárgyaim, az ennek tükrében feleslegesen elpocsékolt idő miatt nem érzem azt hogy jobb volna.

Istenem, de szörnyen fogalmazok...

Lényeg ebből a brutális katyvaszból csak annyi, hogy érdekelne mégis mi ez az érzés?

Ismétlem, nem tartok igényt életvezetési tanácsokra!

20 éves férfi, ha ez számít. Nem számít.

Köszönöm!